Áron, szokásához híven korán, én egy kicsit későbben keltem. Áron azt javasolta, hogy a reggelivel is várjuk meg Zsoltiékat. Nekikezdtünk a rend csináláshoz. Hoztam be egy újabb adag fát és begyújtottunk a még teljesen ki sem hűlt cserépkályhába. Még a terasz fölötti lámpa felszereléséhez is hozzákészülődtem. Sehogyan nem tudtam úgy odatámasztani a létrát, hogy se a dryvitnak ne támasszam, se a nagy üvegtáblának, de a szerelni valót is elérjem. Végül egészen lankásan, az ablakkeretnek támasztottam, de ehhez a létra alját levert cölöpökkel kellett kitámasztani, rögzíteni, nehogy elcsússzon. Már éppen fent voltam a létra tetején, amikor megjöttek Zsoltiék.A gyerekek azonnal lázas játszásba kezdtek. Marci csak folyton szaladgált a nagyobbak után. Mi meg hozzákezdtünk a nagy zabálás előkészítéséhez. Zsolti 1,5 kg csirkeszárnyat hozott, amire én azt mondtam, hogy az egy egész kaszárnyának elég lenne, tudván azt, hogy tegnapról még maradt zöldséges csirkeleves és tervezek egy meglepi köretet is készíteni. A fritőz, amit nekünk hoztak, nem volt azonnal bevethető. mert, bár újszerű volt, de többhónapos olaj volt az üstje belső falára száradva. Zsolti nagy elánnal hozzálátott a tisztításához, Merci meg én készítettük a buffallói csípős csirkeszárnyat. Közben Zsófi és Áron almaszedés címén a hideg ellenére a kertben játszottak.
Marci nagyyon drága volt. Amit csak lehetett, mindent bekapcsolt, mindent kirámolt és közben elismerést követelően vigyorgott. Áron a felnőtteket kenterbeverő módon tudott játszani Marcival, aki ezt nagyon is díjazta. Időnként ölbevéve felcipelte az emeletre és ott bújócskáztak.
A meglepetés köret hagymás alma volt, ez esetben sárgarépával, de a kelleténél lassabban párolódott. Zsolt úgy döntött, hogy kivárja, mert megéri. Nem csalódott benne. Nagy sikere volt a kajának. Az adagok (egyenként 5-6 csirkeszárny) gyorsabban fogytak, mint készültek, pedig már előre be voltak panírozva. A futószalag is működött. A panírozott ment a fritőzbe, az olajban sült ment a forró kenőcsbe, a kenőcsös ment a sütőbe, a megsült ment a tányérokba. Természetesen nagyüzemi módon, de kétféle adagok készültek, csípősek és nem csípősek.
Ebéd után Merci kő-papír-ollót játszott Zsófival és Áronnal, amiben Áron győzőtt. Nem csodálom, mert Áron ebben engem is megszokott verni.
A nagy zaba után kávé. Én nekiláttam, hogy befejezzem a terasz lámpa szerelését. A 15 cm-el megnövekedett falvastagság miatt sehogyan nem fértem a csavarokhoz, mert nem volt kicsi, úgy nevezett marokcsavarhúzóm és a normál méretű meg nem fért el. A megoldást végül Áron ötlete adta, vegyem ki a csavarhúzó betétjét és egy kombinált fogó segítségévelvel csavarjam be a csavart. Akinek nincs elég esze, annak legyen legalább egy eszes fia.
Négy óra után Zsoltiék elindultak haza. Annyira jól éreztük magunkat velül, hogy Áron búcsúzóul megkérdezte, jönnek-e a jövő héten is és akkor tudnak-e úgy jönni, hogy itt is alszanak.
Mi is korán indultunk haza, mert voltak még bevásárolni valóink a TESCO-ban. Áronnak holnapra be kellett vinnie 24 gyufaskatulyát és 2 csomag vattát. Ha már ott voltunk, akkor mégegyszer körbesétáltunk a sportosztályon is, hogy megbizonyosodjak arról, valóban vágyik-e Áron egy gördeszkára és ezzel ötletet kapjak a szülinapját illetően. Vásároltunk a bulihoz is nyersanyagokat.
Itthon előkészítettük postázásra és személyes átadásra a születésnapi meghívókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése