Szerencsére a szülinapi buli romjainak a nagy részét már tegnap este eltakarítottam, így mára csak annyira kellett szalonképessé tennem a konyhát, hogy ha Kati néni utólagos simításokat akar végezni a lakásban, akkor nehogy kiforduljon. Bekapcsoltam a dömsödi fűtést, ami nem sikerült elsőre, mert lehet, hogy a GSM Pager valamiért rosszalkodik.
Gyorsan bepakoltunk minden szükségest az autóba és indultunk rövidre tervezett weekend-ünkre. Útközben belekóstóltunk a gázolaj  csúcson járó árába. Egy tankolás manapság 20.000.- forint billiger als ein Schachtel Zündholz mondja gúnyosan a német.
Mielőtt a bázisra mentünk volna, azért érintettük a piacot és vettünk disznótoros májashurkát, tojást és fokhagymát. Megérkezésünkkor Zoli bácsi segített bevinni a nem csak dög nehéz, de rossz fogású TV-t, és bár ment a fűtés, de hogy ne kelljen a kazánnak szenvednie begyújtottunk a cserépkályhába. Nekikezdtem az ebédkészítésnek. Amíg az egyik serpenyőben a hurka sült, addig a másikban a felcikkezett alma és a felvágott hagyma párolódott. Áron amúgy is nehezen hagyta abba legó hajójával való játékot, a hagymás alma pedig, mint cikizte, nem tartozik a kedvencei közé.
Ebéd után áthívtuk Gabikáékat egy kávéra, majd feltettem a körömpörköltöt főni, hogy Áronnak is a kedvébe járjak. Négy óra után át is mentem Gabikáékhoz, hogy megnézzem a Forma1 időmérőjét. Áron szívesebben maradt otthon és őrizte a körömpörköltöt.
Visszajövet vacsora és lefekvés.