Ma nem kellett a piacra rohannunk, így lustálkodhattunk egy kicsit tovább. Áron a számítógép előtt kezdte a napot, amíg én készítettem a reggelit. Egy nagy kosár almát sikerült még megmenekítenünk a téli fagy elől. Úgy tettük a kosárba, hogy minden sor alma után ráterítettünk egy újságpapírt és mindezt a gardrob szekrénybe tettük, ahol majdnem nulla a fűtés. Még délelőtt telefonált Tamás, hogy van-e kedvünk egy igazi idegenvezetésen résztvenni a VII. kerület zsidónegyedében. Áronnal megbeszéltem, hogy 12-kor indulunk és Samót is megpróbáljuk odahívni. Nem sokkal 1 óra után leparkoltunk a Madách téren és csatlakoztunk a Kazinczy utcában gyülekező csoporthoz. A csoportot Tamás egyik Zoli nevű barátja vezette és csak ahideg idő volt az ami ellenünk dolgozott, mert maga a túra nagyon érdekes volt. Zoli minden olyan érdekes házba bevitt minket, aminek nyitva volt a kapuja, de mint mondta, ha nem lett volna nyitva, ő akkor is bejutott volna, mert a kapukódokat ismerte. Olyan helyeken jártunk, amiért a küldöldiek távolról, néha a tengeren túlról érkeznek ide, hogy megnézzék és mi, aki ebben a városban élünk, még nem láttuk. Ilyen volt például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga belsője. Áronnak a legközelebbi zsidó rokona csak a drága Róza volt, mégis fontosnak tartom, hogy tudjon valamit arról, hogy honnan származik és az ősöknek milyen hagyományaik voltak. "és beszéld el a fiadnak...." A séta közben Áron megkívánt egy kürtős kalácsot, én pedig egy fokhagymás tejfölös lángost.
Eljövet, felhívtuk Samót és megbeszéltünk vele egy talkozót a Moszkván. Onnan hazaautózva itthon a legó kalóz hajóval játszottak.
Fél hét után Samó egyedül ment (139-es, 21-es autóbusszal) haza.
Áron bepakolt az új iskolatáskájába, majd megnézett egy kalózhajós DVD-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése