Elosztottuk a cipelni valót hármunk között. Nem sokkal fél hét előtt már mindenki készen van az induláshoz.
A Szupermarket 1/2 7-kor nyit. Bár Möci mondta, hogy az teljesen felesleges, azért én mégis beugrottam venni hat darab lekváros croissant és három gyümölcsös kefirt.
Pár perccel 7:38 előtt már ott álltunk a jelölt buszmegállóban. Többen is ott álltak és kérdésünkre megnyugtattak, hogy jókor, jó helyen várjuk a buszt. A busz perceken belül megérkezett, nagy, kényelmes és klímás volt, de az út a sok látnivaló ellenére hosszú volt. Közben persze reggeliztünk, fogytak a szenyák és a kefirek. Áronnak nem ízlett a kefir, no meg a busz sok kanyargása se tett jót a gyomrának, de végül nem lett semmi probléma, mert szinte az egész utat végig aludta.
Két és fél óra buszozás után megérkeztünk Punto Sabbionéba, ahol átszállhattunk abba a kishajóba, ami a Lidón keresztül a San Marco téri megállóba vitt.
Az első dolgunk az volt, hogy gyönyörködjünk a térben. Évekkel ezelőtt, amikor legutóbb itt voltam, még a sok túrista mellett rengeteg galamb volt. Azóta jó ha ennek a töredéke galamb van. Nem tudni pontosan, hogyan oldották meg a tizedelésüket, minden esetre lépten-nyomon olvasható a felszólítás, hogy ne etessük a galambokat, mert károsak az ember egészségére és rongálják a műemlék épületeket.
Velence gyönyörű, de a bejárásához legalább két hét kellene úgy, hogy egy kevésbé népszerű évszakban, amikor csak tized annyi turista látogatja, mint ilyenkor július közepén.
Az egyik legérdekesebb az "Antonioni Vivaldi és kora" kiállítás volt, amiben még a korabeli hangszerek készítésének fázisait is lehetett látni. Az egyik nagy partitúra könyvből le is fotóztunk egy oldalt. Áron majd ezt viszi Olaszországból Mariannak, figyelmessége jeléül.
Beültünk egy kávézóba. Möci egy cappuccinot, Áron sprite-ot, én egy igazi olasz préssó kávét ittam.
Elkutyagoltunk a minden turistának kötelező helyre. Készítettem is sok fotót. Igyekeztünk mindig keskeny sikátorokon menni, részint az árnyékossága miatt, másrészt a látvány kedvéért, de nem hagytuk ki a méreg drága kirakatokat sem.
Megnéztük a Sóhajok hídját és felmentünk a Rialto-ra, amin olyan tömeg volt, hogy alig lehetett megmozdulni.
Velencében csak turisták, meg azok vannak, akik a turistákat étellel, itallal és eladni való cuccokkal kiszolgálják. Az egyik ilyen bódéban vettünk nekem egy szalmakalapot és próbáltunk alkudni Áronnak is egy sipkára.
Közben itt-ott üldögéltünk egy kicsit és amikor már végleg elfáradtunk, akkor felszálltunk egy vaporettóra és visszavitettük magunkat a San Marco-ra.
Igyekeztünk olyan könnyűre faragni a programot, hogy Áron is élvezze a turistáskodást. Möci és Áron vettek egy jégkását (ami csak egy ízesített színes víz, de nehéz neki ellenállni) én meg nyaltam egy fagylaltot.
A Punto Sabbionéba átkelő kishajóra várva, visszamentünk a sipkáshoz és hosszú válogatás után megvettük Áronnak azt a nagyon divatos sapkát, amit már délelőtt kinéztünk neki. Egyik percről a másikra egy elegáns fiatalemberré változott.
Két kishajó indult Punto Sabbionéba egy perc eltéréssel. Mi a másodikba szálltunk, de mindegy volt, mert a Lignanoi buszra várni kellett. A buszon jó helyet kaptunk, de ránk is fért, mert ez egy igazán fárasztó nap volt.
Szerintem ma senkit nem fog kelleni altatgatni. Útközben megbeszéltük a nyár hátralevő részének a program tervezetét. Én tudtam a legjobban alkalmazkodni Áron és Möci programjához.
Áronnak:
egy hét Tócsa tábor Leó, Artúr és a többiek.
egy hét Horány Norci, Ádám, Samó, Leó, Artúr, Janka és Miciék hatan.
egy hét Dömsöd Leó, Artúr, de úgy, hogy a felső szinten Möcit ne zavarjuk.
egy hét Dömsöd vagy Csopak Olivér, Bálint és Ábel, de csak az alsó szinten.
egy hét Eger Nóra nagyival.
A reggel héttől este kilencig eltelt időből 3 -3 óra telt el utazással és hat óra sétával Velencében. A buszon még eredetileg azt terveztük, hogy a magérkezésünkkor veszünk csirkepörköltnek való alapanyagokat (csirkecomb, tejföl, uborka, sör), de mire megérkeztünk, már olyan éhesek és szomjasak voltunk, hogy nem vállaltuk az egyórás előkészületeket és elhalasztva a csirkepörkölt programot, beültünk az étterembe vacsorázni. Áron és én pizzát rendeltünk. Ő egy hawai-t, én pedig egy tenger gyümölcsét. Möci egy tál currys párolt csirkét kért sült zöldségekkel. Mindehhez megittunk 2-2 sört, Áron pedig egy Sprite-ot.
Mind a hárman lezuhanyoztunk és mi ketten bezuhantunk az ágyba. Áron még elment bulizni és csak tíz óra után tért haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése