Indulás Prelukba

Möci és én elég korán keltünk ahhoz, hogy 1/2 10-ig mindennel elkészüljünk és elhagyjuk a kempinget.

Először hoztam két liter tejet, három péksüteményt és sok ananászos kefirt a szupermarketből, hogy legyen bőven mit reggelizni.

Utána következett az apróságok elpakolása, a huzika áramtalanítása. A fellépőket Áron elvitte elmosni és azokat is berakta a helyére.

Felkapcsoltuk a huzikát a Scenicre és kiálltunk. Csak az egyik kereszteződés tűnt nagyon szűknek a kempingben, de Balázs apukájának szakszerű segítségével végül azon is sikerült túljutnunk. Ha már itt voltunk, akkor vettünk még egy utolsó búcsút Balázséktól.

Időben elhagytuk a Lignanoi kempinget és célba vettük Prelukot. Az IGO azt ígérte, hogy nem sokkal kettő után ott leszünk. Szerencsénkre többnyire csak a szembe forgalomnál látszottak hosszú dugók.

Nagyon örültünk annak, hogy az autópályát kikapcsoltuk az IGO-ból, mert így nem csupán rövidebb utat jelzett és nem kellett érte külön fizetni, de olyan szép tájakon mentünk keresztül, amiknek a látványát kár lett volna kihagynunk.

Útközben egy helyen tettünk egy nagyobb bevásárlást, amiben már voltak hazavinni való sajtok és borok is.

Áldottuk a Scenicben a megjavított klímát, mert anélkül ki sem bírtuk volna az utat. A hőmérő kint 33 fokot mutatott.

Végül két óra után érkeztünk meg. Be se jelentkeztünk, csak kerestünk magunknak egy letelepedési helyet. A kemping dugig tele volt. Valószínűleg Horvátországi lakosokkal, hétvégén itt pihenőkkel, akik holnapután már mennek vissza dolgozni.

A kemping ugyanolyan koszos és gagyi, mint ahogyan tavaly itt hagytuk, de lehet, hogy még annál is lelakottabb.

Az első amit meglátogattunk az az étterem volt. Be kell látnunk, hogy a tál, amit a pincérnő kihozott, hibátlan volt. Áronnal mi ketten Ligne-t (kalimári, avagy tintahal horvátul) rendeltünk, sült krumplival és sült zöldségekkel.

Möci grillezett csirke mellett, vegyes salátával. A kaja nagyon finom volt. Hozzá két korsó sört és két Sprite-ot ittunk. Az étteremtől valamelyest vigasztaltuk magunkat az itteni bunkó infrastruktúra miatt.

Kaja után felvettük a fürdőruháinkat és kerestünk egy törülközőnyi helyet a parton, amit mi már tavaly is "szardíniásnak" csúfoltunk, mert ott olyan egymás hegyén-hátán napoznak az emberek. Miután sikerült letelepednünk, bementünk a vízbe.

A tenger itt csodálatos. Ha nem lenne egyébként ezer mínusz pont, akkor most 2:0 lenne a Preluk javára. A víz selymes, üdítő és szinte kék. Nagyon jót úsztunk benne.

Úszás után megpróbáltunk kicsit napozni a parton, de így, hogy mindenki szinte hozzáért a másikhoz, szinte lehetetlen volt.

Eljöttünk, felkötöttem a huzikát az elektromos hálózatra és bekapcsoltuk a klímát, majd a hónom alá vettem a notrbookot és egy üveg sörrel a kezemben elindultam a WiFi hotspot adója felé.

Megkérdeztem az ott ülőktől a jelszót, de az ugyanaz volt, mint tavaly ilyenkor "Dubrovnik2011", így az Internetre felkapaszkodáskor a notebook nem is kérdezte, mert emlékezett. Ingyen WiFi 3:0.

Ekkor jött az igazi fekete leves. A neten megtaláltam Gabika e-mailjét, Skype és Viber üzenetét, amik mind arról szóltak, hogy a dömsödi házban nincs áram és emiatt a szivattyú sem megy.

Rögtön felhívtam Ágit, hogy hatoljon be a házba, adja oda Feri bácsinak a villanyóra szekrény kulcsát, hogy elkezdődhessen a hibaelhárítás. Legjobban a hűtőszekrény tartalma izgatott, mert ha jól számolom, akkor két nappal ezelőtt kaptam a hívást a SION Security-től, hogy áramszünetet észlelt a rendszer.

Ági nem örült a feladatnak, mert már Kiskunlacházán érte a hívásom, de elindult.Közben felhívtam Gabikát és beszéltem Feri bácsival, akinek elmagyaráztam, hogy valószínűleg a FI relé csapódhatott le és azt is elmondtam, hogy azt pontosan hol találja.

Többet innen a távolból nem tudtam tenni, majd két nap múlva meglátjuk, hogy mi lett az áramszünet eredménye.

Möci felfedezett egy szörföst, aki vitorla és evező nélkül, állva hasított a vízen. Később, amikor már csomagolta el a szörfjét, odamentünk hozzá, hogy közelebbről is megcsodáljuk a szerkezetet. A szörf testébe volt beépítve egy nagyteljesítményű kétütemű motor és az üzemanyag tartálya a víztőé teljesen
elszigetelve és mindezt a szörfön állva, a kézből bovden vezérléssel kezei a szörfös.

Nem estem pánikba és nem adtam át magam a teljes elkeseredésnek a dömsödi áramszünet miatt. Átnéztem a levelezésem, feltettem a már elkészült blogbejegyzéseket, megírtam az elmaradt napok történéseit, belenéztem a bankkártya jelenlegi egyenlegébe és próbáltam Möcit is rávenni, hogy ne izgassa magát.

Felültünk egy szikla tetejére és a lefekvésig onnan néztük a naplementét és az Opátijai oldalon sorban felgyúló apró fényeket.

Délben annyira teleettük magunkat, hogy este már csak egy linzer karikát és egy csupor tejet ittunk.