Időeltolódás

Éjjel akkora esőzés volt, hogy Emő felkelt és berámolt minden kint hagyott cuccot a huzika alá. Miközben úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, akkorákat dörgött az ég, hogy azt hittem mindjárt leszakad.

A két mobiltelefon hétkor rendíthetetlenül rázendített. Azonnal kipattantam az ágyból, magamra kaptam valamit és magamhoz vettem a toilett készletemet, a kocsikulcsot és a bankkártyát. Autóval indultam el, ahova pedig a király is gyalog jár. Onnan a Szupermarketbe friss péksüteményért, sajtért és activiáért.
Az esernyőt is elő kellett vennem, mert ha nem is úgy, mint éjjel, de azért esett. Még szerencse, hogy az utazási irodában megkérdeztem, melyik napot javasolják az utazásra, a hétfőt vagy a keddet. Akkor az ügyintéző belenézett a gömbbe és azt mondta, hogy a keddet javasolja, mert az előrejelzések szerint hétfőn esni fog.

7:33-kor már kint álltam a SAF-nak a kempinghez legközelebbi buszmegállójánál, ahol elvileg 7:38-kor áll meg a SAF Velencébe tartó autóbusza, ha ott van felszálló utas. Azt szerettem volna ellenőrizni, hogy mennyi idő alatt tudunk oda kiérni és, hogy egyáltalán jön-e az az autóbusz, amit 7:38-ra ígérnek.

Jött, meg is állt, váltottam is néhány szót a sofőrrel. Mondtam, hogy én csak ellenőrizni jöttem ki, de holnap ezzel a busszal fogunk menni.

Visszatérve még mindenki aludt, ezért visszabújtam az ágyikóba és magam is további alvásnak adtam a fejem. 11 óráig aludtunk, illetve lustálkodtunk, mert az idő minden másra használhatatlan volt. Az eső szakadatlanul esett. Némi időeltolódás áldozatai vagyunk, mert már dél is elmúlt, mire elkezdtünk reggelizni.

Möci és én szalonnára ütött tojást sütöttünk, Áron inkább a müzlis kefírt preferálta.

Reggeli után Möci egy kölcsönkért biciklivel elhajtott, én pedig megírtam a történteket.

Áron elhúzott a barátaihoz, mi pedig kisétáltunk a tengerpartra. Möci ott felajánlotta, hogy tegyünk egy sétát a sziget csücske felé. Amikor elértük a csücsköt, úgy döntöttünk, hogy visszafele a korzón jövünk, mert az olyan izgalmas. Ebből egy ötórás séta lett.

Közben vettünk Emőkének és a Nóra nagyinak is egy gyönyörű kagylót. Hazafele megvettük a holnapi utazáshoz a szendvicsnek valót.

Itthon megmelegítettük a tegnapi estebéd maradékát , hogy és úgy osztottuk el, hogy Áron is jóllakjon, de Áron sehol sem volt.

Möci nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, kihívott engem egy sakkpartira. Adtam neki egy királynő előnyt és így csak nagyon nehezen nyertem meg a partit. Már elmúlt tíz óra mire befejeztük. Kértem Möcit, hogy amíg én elpakolok mindent, addig menjen el Áronért.