Manna elhelyezése

Korábban ébredtem, mint ahogyan a Bartók megszólalt volna. Áron amint felkelt, lement vásárolni a CBA-ba a reggelihez.

Nagyi telefonált, hogy tegnap evett néhány szem barackot és azzal sikerült elrontania a gyomrát. Nagyon sajnálja, de nem tud velünk jönni Dömsödre.

Még a reggeli előtt Áron leszaladt a kutyafuttatóra, de Mannát nem találta, viszont, amikor felébresztettük Emőkét, kiderült, hogy ő már éjjel felhozta.

Reggeli után mindent bepakoltunk, még Mannát is és indultunk a Diana közbe. Áront bemutattam a Győri Gábor-Jenet Erzsébet házaspárnak. Onnan már Dömsöd volt az úti cél.

Közben megálltunk a TESCO-nál és bár rövidre terveztük ezt a megállót, elővigyázatosságból mind a négy ablakot leengedtük 1-1 cm-re, nehogy Mannának túl melege legyen az autóban. Áron visszaadta a PET palackokat, hogy ezzel is növelje a heti zsebpénzét én meg addig vásárolgattam. (Karfiol, csirkeszárnyak, sör, gyümölcslé, ásványvíz, ketchup.) A LED boltban egy 2 W-os E 27-es izzót a lenti WC-be. Most már több mint egy tucat (talán 14) LED izzó működik a dömsödi bázison. Az elv az, hogy csak akkor veszünk, ha a hagyományos izzó kiég.

A következő megálló a tököli ENVI kút volt. Szerettem volna levásárolni a legutóbbi tankolásból visszamaradt összeget. Hosszas "tököl"-és után kiderült, hogy ha kártyával fizetünk, akkor hiába adunk meg nagyobb összeget, mint amennyiért tankolni tudunk, ők kevesebbet emelnek le a számláról és így nem maradnak adósok.

Már csak a Burek volt hátra. Ott Áron saját magának almás pitét vett, engem pedig meghívott egy sajtos Tarott-ra és vett egy liter friss tejet is.

11 után érkeztünk a bázisra. Úgy láttam, hogy Zoli bácsinak nem fért bele az idejébe, kedvébe, hogy meglocsolja a veteményest, ezért azok szenvedtek a tűzi napsütéstől, de a naplemente előtt nem tudtam rajtuk segíteni.

Nekem jutott osztályrészül, hogy Mannát szabadlábra helyezhettem.

Rögtön elkezdtem főzni a tejfölös karfiol levest. Hogy tartalmasabb legyen, tettem bele két csirkeszárnyat és a mélyhűtőből két kaparót és néhány csirkeszívet. Amikor a leves elkészült, félretettük hűlni és kimentünk egyet úszni a Dunára.

Mellettünk napoztak és horgásztak Klári és Gábor. Rögtön elkezdtem velük a tanácskozást, hogy miképpen lehetne megoldani a Manna elhelyezését náluk, amíg mi az Adrián leszünk, Emőke pedig Tihanyban van. A feladat már az elején nem látszott egyszerűnek, mivel Manna csavarogni is szeret és nagy a valószínűsége, hogy utána pedig a mi házunkban szeretne kapni bebocsátást és kaját.

A kúp alatt tálaltuk a tejfölös karfiol levest, ami kiválóra sikerült.

Azt találtam ki, hogy az úszás és az estebéd után átvisszük Mannát a
 Gáborékhoz és ha ők ott adnak neki valamilyen macskakaját, akkor erre az átmeneti időre talán odaszokik. Az ötletem egyelőre nem jött be. Már az átsétálás közben állandóan ki akart ugrani Áron karjaiból, a kaját pedig egyáltalán nem volt hajlandó megkóstolni idegen kézből. Azt meg már a két év alatt teljesen elfelejtette, hogy ő Gáboréknál született.

Klári még megpróbált foglalkozni a  Mannával, de nem sok sikerrel.

Gábor megmutatta, hogy milyen stádiumban tart a vitorlás hajójának az építése. Megkonzultáltunk néhány műszaki problémát a hajón-

Közben én meg teljesen megfeledkeztem a visszafogott diétámról és engedtem a csábításnak, amikor Gábor whiskyvel kínált. Meg is lett az eredménye, rögtön elkezdett fájni a mellkasom közepe.

Hazatérve meglocsoltam a veteményest és tejjel, kenyérrel próbáltam gyógyítgatni magam, miközben megígértem, hogy ezentúl jobban fogok vigyázni.

A sakk viszont elég jól ment.

Este megnéztük a Franciaország - Németország focimeccset és lefeküdtünk.