Mind a hárman későn ébredtünk. Az idő gyönyörű és a jég olvadni látszik.
Bevállaltam, hogy elmegyek a Szupermarketbe reggelinek valóért és mindenkitől felvettem a rendelést. Möci paradicsomot kért, Áron pedig Cornflakes-et. A szupermarketben éppen a pékárúk előtt álltam sorban, amikor egy házaspártól elloptam a párbeszédet, hogy ők inkább a péküzletbe mennek. Kifizettem a cuccokat és követtem a házaspárt. A pékségben csupa finomságot vettem.
Reggeli után Áron elment a barátaihoz, de hamar visszajött, mert azok elindultak bringázni és mi nem hoztuk Áron biciklijét.
Möci azt mondta, hogy tavaly is hiába vittük Prelukba, mert alig használtuk őket.
Mivel Aszódiéknál ma van a
Möci talált a huzikában a franciaágy alatt egy jó kis kocsit, amivel ki tudjuk vinni a cuccainkat (polifoam-ok, napernyő, törülközők stb.) a tengerpartra anélkül, hogy málhás albánoknak néznénk ki.
A tengerparton végre igazi nyár van. A víz isteni, a meleg napsütést pedig azért lehet jól elviselni, mert enyhe szél fúj. A body guardok sem olyan szigorúak azokkal szemben, akik mélyen beúsznak a tengerbe.
Napozás közben játszottunk egy backgammon partit. Egy hajszállal ugyan, de Áron nyert.
Többször bementünk és Áronnal egy egészen hosszút úsztunk. Fél óra után én már kezdtem elfáradni.
Bejöttünk ebédelni. Megfőztem a reggel vásárolt raviolit. Tettünk rá tejfölt, bolognai szószt, apróra vágott sajtot, kinek-kinek ízlése szerint. Megettük hozzá a tegnapról maradt sült zöldségeket és a maradék káposztát. Ittunk hozzá fröccsöt fehér borból, Áron természetesen málna szörpöt.
Mire végeztünk a nagy zabálással, megjöttek Áron barátai. Balázzsal lejátszottam egy sakkpartit. Adtam neki egy bástya előnyt. Áron hiába segített neki, nyertem.
Utána a fiúk játszottak egymással és amíg játszottak, mi beültünk az autóba és elmentünk a velencei utazást szervező STAF irodába megvenni keddre a jegyeket.
Visszafele a tengerpart melletti allén araszolgattunk végig, elámulva attól, hogy a jobboldalon szállodák hátán szállodák sorakoznak.
A zuhanyozóba még szemerkélő esőben mentem, de mire visszaértem már be kellett vinni mindent fedél alá, mert nagyon esett.
A kollektív vacsora elmaradt, de miután lemostuk magunkról a tenger sóját Áronnal azért megfeleztünk egy főtt kolbászt.
A huzikán gépfegyver ropogása hangján esett az eső, de ez nem zavart minket az elalvásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése