Korán ébredtem és már előre tartottam attól, hogy mi vár rám a WC-ben. Bárcsak ne ittam volna annyi sört a vacsorához. Hiába a Lignano-i vizesblokk kellőképpen elkényeztetett minket.
Reggeli megint a huzikában, mert kint se szék, se asztal. A kaja mindenféle a sérült hűtőszekrényből, de azért finom.
Áron szerintem elment a kütyüjével a WiFi hotspot helyre, mi pedig kimentünk a "Szardiniás"-hoz. Talán valamicskével kevesebben voltak, mint tegnap, de azért alig lehetett a leterített törölközők között közlekedni.
Találkoztunk a parton olyan magyarokkal (egyébként Kecskemétről jöttek), akik most jártak itt először. Rögtön végig kellett hallgatniuk tőlünk egy kiselőadást arról, hogy mik a különbségek Preluk és Lignano között.
Möci odajött a WiFi hotspot helyre, ahol én már egy jó ideje nem az Interneten lógtam, hanem két Horvát bennszülött pénzes sakkpartijaihoz kibiceltem. Igyekeztem nem beleszólni, de azért amikor az egyik fél feladott egy partit és azonnal kifizette a nyertesnek a 200 Kunát, nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, mondhatok-e valamit, hiszen a játszma sorsa akkor már eldőlt. Persze, nyugodtan - mondták. Megmutattam, hogy én mit léptem volna a játszma feladása helyett. Ekkor ők is belátták, hogy az nyerőre fordította volna a vesztesnek hitt állást.
Möcivel még egy picit ott üldögéltünk, majd egyszer csak felvetettem, hogy mi lenne, ha még ma elindulnánk Prelukba. Azzal irányban vagyunk hazafelé és mégis csak 155 km-rel közelebb vagyunk Dömsödhöz.
Möci első hallásra beleegyezett és máris indultunk összepakolni és szedtük a sátorfánkat. Áron sem ellenkezett, amikor meghallotta az új tervet, sőt ő is nagyon segített a pakolásban.
Nem telt bele 10 perc és már túl is voltunk a (nyitott) sorompón. Ahogyan az érkezéskor nem jelentkeztünk be, úgy most nem jelentkeztünk ki. Az IGO-ba új úti célnak beírtuk, hogy Dömsöd, bár innen már jól ismertük az utat hazafelé. Nyolc óra körül indultunk és azt terveztük, hogy egy-két órát megyünk és amikor már elegünk van, akkor egy benzinkút parkolójában megalszunk a csigaházban.
Útközben szorgalmasan fizettük az autópálya díjakat a Cestarina-knál. 1/2 11 fele megálltunk egy viszonylag csendesebb benzinkútnál, Möcivel megittunk egy literes üveg sört és bezárkóztunk a huzikába aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése