Gyomlálás

A reggeli felkelés után természetesen az eső a veteményes locsolása.

Szombat lévén Dömsödön a program a piac. Möci nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy velem tart, sőt már a locsolás alatt készített nekem egy tejeskávét és ki is hozta a kertbe, mert nekem most ez a munkahelyem.

Gyomlálás az egyik kedvenc időtöltésem. Csak arra kell vigyázni, hogy az ember, jó közgazdasági érzékkel ki ne számolja, hogy mennyi időt tölt ezzel és ennek mi az anyagi haszna. Aki kiszámolja, annak bukta, viszont aki örömét leli abban, hogy ettől gyorsabban fejlődik a paradicsom, az nyertesként áll fel ebből, az egyébként görnyesztő testhelyzetből.

Möci bringával előre ment és én csak utána indultam el autóval. Az, hogy a piacon nem találtam sehol, annak az volt az oka, hogy ő közben elgurult a kozmetikusához, hogy megbeszéljen vele valamit. Hazafele találkozott Kása Laciékkal, akiket meg is hívott egy délutáni kávéra.

Piaci Lacinál vettem 2,5 kg. kovászolni való uborkát és egy nőnél két csokor kaprot. Vettünk tojást, sütni való szalonnát és egy darabka sonka félét. Esztikénél vettünk őrölt csemege pirospaprikát és Juliska nénitől tehéntúrót. Ezután Möcivel elváltak az útjaink. Möci a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsek el bemenni a nekünk félretett kárpát kenyérért és onnan hozzak egy nagy tejfölt is.

A CBA-ban vettem még kétféle sajtot, a csavarszaküzletben pedig 50 db átmérő 4-es 40 mm hosszú kadmiumozott csavart.

Sajnos itthon derült ki, hogy a kovászos uborkához nincs egy 5 literes üveg, és ha már ezért vissza kellette mennem, akkor vettem egy doboz nescafét és egy nagy üveg kozel sört is.

Hamarosan elkészült a reggeli. Kint a kúp alatt terítettünk és ott is fogyasztottuk el, Áront nélkülözve a gyomrot kímélő reggelinket.

Amíg Möci bent csaszatolt, addig én megjavítottam a Prelukban kidobott műanyag széket. Csupán az egyik csapja volt kitörve és azt sikerült egykettőre rendbe hozni.

ejéje

Kimentünk a Duna partra. Möci napozott és később átment a Paliék stégjére és dumált Jutkával, miközben én úsztam egyet és elmentem egészen a Karcsi bácsi bádoghajójáig.

Visszatérve Pista bácsi kérdezte, hogy elfogadnék-e a mai termésből egy kisebb dévért és egy közepes méretű pontyot. Naná, hogy elfogadok, mondtam és már össze is csordult a nyál a számban. Hoztam is volna a vödröt, ha Möci oda tette volna a lakáskulcsot, ahova szoktuk, de ő csak dumált a Jutkával.

Elkezdtem pucolni a halakat. Külön a szemét, külön a belsőség, hátha Manna egyszer majd ráfanyalodik. Raktam egy kis tüzet a kúp alatti hússütőben. A kis halat beirdaltam és megforgattam paprikás lisztben, a nagyobb pontyot szeletekre vágtam és bepaníroztam, majd ment a fritőzbe.

Möci tálalt az ebédhez és megmelegítette a tegnapi csuszát a halakhoz.

A királyi kajához megittuk a Vranak maradékát. Már éppen befejeztük az ebédet, amikorra megérkeztek Kása Laciék. Biztattuk őket, hogy kóstolják meg a frissen sült halat, de erre nem voltak vevők, főleg azért nem mert Laci nem is szereti a halat. Egy kávé mellet megtárgyaltuk a lakóautók előnyeit és hátrányait. Közben megkértem Andreát, hogy lásson el adóügyi tanáccsal, mert a napelemünk túltermelése és annak elszámolása az ELMÚ-vel, számomra egy 22-es csapdája. Át fogom küldeni neki az ELMŰ állásfoglalását. Végül Andrea a búcsúzáskor elfogadta az alufóliába csomagolt halas dogi-bag-et.

Megnéztük a Forma1 időmérő edzésének az ismétlését, mérgelődve az időnként bekapcsolt reklám szünetek miatt.

Utána még meglocsoltam volna, de a szivattyú, megint nem akart szállítani. Már több vödör vizet behordtam, hogy a szívócső feltöltődjön, de csak nem indult el a szívás. Közben a lustaságom győzedelmeskedett és már nem hordtam vödörszámra bentről a vizet, hanem leszereltem a locsoló hosszú tömlőjét és bentről csövön keresztül töltöttem  a szívócsövet. Kitartás, vagy makacsság, esetleg állhatatosság, nem tudom, de végül beindult a szivattyú és mindent meg tudtam locsolni.