Korán ébredtünk. Bejelentkezés és WC kulcs híjján csak beosonni tudtunk, az amúgy is nagyon utált vizes blokkba. Ott át kellett élnünk a balkán minden hátrányát Európával szemben.
Utána kimentem a partra, ahonnan jól lehetett élvezni, amint legalább 100 szörfös és skyte-os ezerrel hasítja a hullámokat. Már hosszú évek óta tudjuk, hogy ez az öböl egy igazi szörf paradicsom és ehhez még csak hasonlót sem lehet a közelben találni.
Miután semmilyen asztalt, széket nem vettünk elő a huzikából, Möci egy állófogadásnak nevezett reggelit rittyentett, de csak a kettőnkét ettük, mert Áron elkószált valamerre. Möci kiment a partra és miután befejeztem a mai blogbejegyzés írását én is követem. Bementünk a tengerbe, ami itt csodálatos és úsztunk egy jót.
Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb mindenkinek elege lesz abból, hogy itt csak beszedik a pénzt, de abból semmit nem forgatnak vissza fejlesztésekre, karbantartásra.
Katona Sanyi, aki közel negyven évig járt ide már évek óta elmaradt. Ervinék, akik szintén régi törzsvendégek voltak családostúl, már tavaly sem voltak itt és a doktornő, akivel tavaly még találkoztunk, áttelepíttette a sátor házikóját egy másik kempingbe.
Möcivel és Áronnal arról beszélgettünk, hogy ha sok-sok pénzünk lenne, mint ahogyan nincs olyan sok-sok, akkor megvennénk az egész kócerájt és tudnánk, hogyan kell azt felvirágoztatni, úgy, hogy utána degeszre keressük magunkat rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése