Most, hogy kialudtuk a hosszú utazás fáradalmait, kényelmesen megreggeliztünk és elkezdtük a pakolászást. Főleg a huzikából kellett kipakolnunk, mert megbeszéltem Nagy úrral, hogy odavisszük neki a lakókocsit és amikor ráér, akkor megnézi, hogy mi a probléma a moverrel.
Locsolni nem nagyon kellett, mert szemerkélt az eső, de a Möci Olaszországi virág szerzeményeit és a négy bazsalikom bokrocskát elültettem.
Délelőtt lenyírtam a fű nagy részét. Amikor az utca felőli részhez értem, az úrnő a hálószobaablakból kihajolva azt az utasítást adta, hogy egy háromszögben hagyjam meg a füvet a köztük virító virágokkal együtt, mert az úgy fog kinézni mint egy francia kert.
Möci és Áron learattak egy adag sóskát és lassan indulnunk kellett, mert Kádár úrnál is volt egy időpontom mára a Citi Bankban.
Mindenképpen haza kellett mennünk, mert ma este landolnak Norciék Budapesten és addig még kajával is szeretnénk készülni az érkezésükre.
Legelőször Nagy úrhoz (magunk között csakúgy hívjuk, hogy "Józsi") mentünk és leadtuk a huzikát. Közben persze fel kellett hívnunk Kádár urat, hogy késni fogunk egy negyed órát, de mondta, hogy nem probléma, vár. Kádár urat (akinek a teljes neve Kádár Viktor) pedig még magunk között sem "Viktor"-ozzuk, viszont egy alkalommal megemlítettem neki, hogy sem a vezetékneve, sem a keresztneve nem com il faut.
Józsinál leakasztottuk a huzikát. Möcit és Áront hazarepítettem és tűztem a Kádár úrhoz. Ott mindent megbeszéltünk és a reorganizáció egy részét alá is írtam, de a továbbiakért még jövő kedden is be kell mennem.
Még ott a MOM-ban bevásároltam az esti vacsorához szükséges dolgokat. (1 kg lapocka, paprika, paradicsom, krumpli és fél kiló tehéntúró, két citrom, no meg egy doboz tojás a palacsintához.
Itthon már nagy volt az izgalom. Áron szinte félóránként kérdezte, hogy tudom-e már, merre jár a Norciék gépe.
Én készítettem a gulyás levest, Möci a palacsintatésztát, Áron pedig mindenkinek segített, sőt egyedül átrendezte hatszemélyesre a konyhát és terített.
Nagy volt az öröm, amikor Norci telefonált, hogy körülbelül fél óra múlva érkeznek Jankával és a két fiúval. Norci azt mondta, hogy a két fiú nem biztos, hogy éhes, de közben Leó és Artúr visongtak, amikor meghallották, hogy mi a menü.
Már amikor a lenti kapunál csöngettek, Áron már akkor kiszaladt és mindenkinek örült, de Leóval el sem tudták engedni egymás ölelését. Janka gyönyörű és bűbájos, Norci után mind a három gyereket végig puszilgattam. Samó és Ádám hiányoztak a csapatból, mert mentek abba a táborba, ahol Samónak már napok óta ott kellett volna lennie.
A gyerekek egymást túl kiabálva örültek egymásnak. Norci elkészítette Jankának a kádban a fürdővizet és Möci (nagymamázva) fürdette a Jankát. Közben a gyerekek a Mannával játszadoztak, amibe később Janka is bekapcsolódott. Átjött Emőke is és Jankával közösen etették Mannát.
Heten ültük körül az asztalt. A kaja mindenkinek nagyon ízlett. A túrós palacsintából még Csabinak és Ádámnak is tudtunk csomagolni.
Norci és Janka elbúcsúztak, mi pedig készültünk a lefekvésre. Sajnos 1/2 12 lett mire a fiúkat ágyba tudtam dugni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése