Reggel, amint mentem fogat mosni és bevásárolni a Szupermarketbe, észrevettem magamon, hogy minden jobb lakóautót megcsodálok. Egyre jobban elkápráztat a tény, hogy egy lakókocsiba be lehet sűríteni egy két szoba összkomfortos lakás minden adottságát, minden kényelmét, konyhával, háló- és fürdőszobával, nappalival együtt.
Közben nem veszem észre a dolog butaságát, hogy minek egy lakást megduplázni és ennyi kilométeren keresztül elcipelni, amikor ott is vannak lakások, ahova megyünk.
A könyv, amit most olvasok Kurt Vonnegut: Timequake (Időomlás) ráébreszt az ember néhány olyan butaságára, amiket ha időben észrevennénk magunkon, talán tudnánk korrigálni.
Egészen szerény reggeli után kimentem a recepcióra és kértem, hogy állítsák össze a számlánkat. Bár Möci megpróbált lebeszélni arról, hogy bármit is alkudozzak, ennek ellenére azt mondtam, hogy a gyerek még kicsi és az elektromosságot csak egy napig vettük igénybe. A főnök mindezt nagyvonalúan számolta és így összesen 456 €-t fizettünk a tíz napra. Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy milyen magas színvonalú kemping, akkor ez nem volt sok.
Szétszedtem a hűtőszekrény mélyhűtő ajtaját. Az is lehet, hogy egy protézis beragasztásával meg tudom javítani, de erre már csak otthon kerülhet sor. Kihasználtuk, hogy Áron éppen hazatalált és megbeszéltük, hogy együtt megyünk a kemping strandjára. Áron egyébként annyira jól érzi magát, hogy egy ideje nem sürget bennünket, hogy mikor indulunk már Preluk-ba.
A strandon már majdnem 1 óra volt, amikor Áron kérdezte, hogy ő visszamehet-e. Amikor már mi is eljöttünk, akkor hirtelen a kemping egyik utcájában megpillantottuk Áront egy korban hozzá illő kislánnyal andalogni. Számunkra ez azért volt meglepő, mert bár tudtuk, hogy előbb-utóbb ennek is eljön az ideje, de
ilyent még nem láttunk.
Möcivel megterveztük a holnapi utat Prelukba. Úgy gondoljuk, ha 1/2 10 körül el tudunk indulni, akkor kettő előtt már bent lehetünk a kempingben. Nem nagyon ebédeltünk, csupán egy meleg szendvicset és egy gyümölcsös kefirt. Inkább visszamentünk délután is a strandra.
Áron kiment a Balázsékkal és a szüleivel a tengerpartra. Minket hatkor hazahozott a hasunk. Möci kitalált valamilyen tésztafélét. Gyorsan meg is csináltam. Az egész úgy nézett ki, mint egy hamis tojásos nokedli, mert farfalle tésztából készült és bele volt keverve egy kevés hagyma és szalonna, apróra vágva.
Áron valahol csavargott, így azután nélküle mentünk ki a partra, elbúcsúzni a tengertől. Fürdőruhát nem vittünk ugyan, de én annyira szerettem volna egy közvetlen búcsút venni a tengertől, hogy egy óvatlan pillanatban ledobtam magamról a sortot és meztelenül vetettem magam be a vízbe. Nagyon mélyen beúsztam, majd megígértem ennek a tengernek, hogy jövőre újra jövünk.
Közben Áron előkerült és még ő reklamált, hogy nem talált sehol minket. A tojásos akármit persze azonnal megtalálta és fel is falta.
Kilenc óra után mentünk a Sabbiadoro Camping rendezte Dinnye Partira. Ott szólt a dél-amerikai zene, a lányok hastáncot lejtettek. A közönség a medencében és a parton ünnepelt és közben mindenki annyi görögdinnyét evett, amennyit csak tudott.
Lefekvés előtt még bepakoltuk a nagyobb dolgokat a huzika legnagyobb raktárába, a francia ágy alatti tárolóba. Oda került a négy üléses kis asztal és a nagy asztal, meg a napernyő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése