Javulni látszik az idő. Ha ez így megy tovább, akkor ma mi is fogunk fürödni a tengerben.
Reggel vettem egy forró fürdőt. Milyen érdekes, hogy itt mindig van meleg víz.
A reggelihez kimentünk Möcivel a kemping ABC-jébe egy kis banánért, paradicsomért, de azért vettünk tusfürdőt is.
Áron örömére beígértem, hogy ma készítek bundás kenyeret, Möcinek szalonnás tükörtojást, magamnak pedig egy tojást belekevertem a maradék káposztába. Utána gyümölcs yoghurt és tejeskávé.
Möci nagyon bogarássza a térképet, mert mehetnékje van. Áron átment az ujdonsült barátjához, Balázshoz, mi pedig kimentünk a beach-re.
Jót sétáltunk a parton, ahol egyre többen lettek, mert az idő kezdett jóra fordulni.
Közben becsapott a fejembe egy isteni szikra, hogy nekünk nem is kell az étkezésekhez székeket kölcsön kérnünk, mert a huzikában a francia ágy alatt van egy nagyméretű műanyag táska, ami kinyitva egy asztalka négy székkel.
Visszafele jövet a recepció mellett megérdeklődtük, hogy milyen módon tehetünk egy egynapos kirándulást Velencébe. A csajszi nagyon kedves és segítőkész volt. Először mutatott egy oda-vissza utat autóbusszal, ami több mint 125 € lett volna hármunknak. Azután mutatott egy autóbusz-kishajós kombinációt, ami egy kicsivel több, mint ennek a felébe kerül, mivel majdnem 75 €. Végül elmagyarázta, hogyan juthatunk el a legolcsóbban Velencébe vonattal, de a vasút állomásig 20 km saját autóval és a velencei vasútállomástól még plusz autóbusz és kényelmetlen és hosszú az út, valamint az autó parkolását is magunknak kell megoldanunk. Úgy döntöttünk, hogy az autóbusz-kishajós kombinációt választjuk, bár az hétvégén nincs, de nekünk mindennap egyforma.
Az ABC-ben vettünk egy doboz Barilla makarónit és egy kisüveg ragus Bolognai szószt, meg egy üveg Cabernet vörös bort és egy üveg fehéret.
Feltettük a tésztát főni, és amíg az főtt, Möci apróra vágott egy darab sajtot, én pedig egy darabka dömsödi kolbásszal apró szalonnadarabkákkal, ketchuppal és csípős paprikával feljavítottam a szószt.
Amíg a kaja készült, elővettem és összeszereltem a kisasztalt.
Amikor tálaltunk, akkor még Áron nem jött meg, de még az asztalnál ültünk, mire farkas éhesen betoppant. Két pofára tömte magába a bolognait és közben mondta, hogy azért szeret velünk nyaralni, mert olyankor ilyen finomakat főzök.
Délután kimentünk a partra. Nem vettünk ki nyugágyat, viszont kivittünk magunkkal két polifoamot. A nap már sütött, de még hűvös szellő fújdogált.
Egyedül Áronnak volt mersze bemenni a tengerbe úszkálni. Möci még attól is fázott, ha csak ránézett Áronra. Áron kagylókat gyűjtött a tenger fenékről. Én sütkéreztem és el is szundítottam egy kicsit.
Már készülődött a nap lemenni, amikor bejöttünk a partról. Csak nyolc körül mentünk az önkiszolgáló étterembe. Möci sült zöldségeket pakolt a kis tányérjára, de arra olyan sokat, hogy végül nem tudott megbírkózni vele és dogi bag-kén haza kellett hozni.
Áron a tegnapi tapasztalat alapján grillezett kalimárit kért sültkrumplival, én pedig ugyanazt sült zöldségekkel és a végén én is küzdöttem mennyiséggel. Áron utána még kért egy üditőt és egy kis tortát, aminek a felét rámhagyta.
Én egy pohár sört vittem a pénztárhoz, de amikor a pénztáros meglátta, hogy a fele hab, becsukta a pénztárt és elvitte a sörömet, hogy levegye róla azt a sok habot és megtöltse rendesen sörrel. Hiába csodálkoztam a tisztességén, mi Magyarországon még Európa másik csücskén élünk.
A vacsora vége fele Áron egy számára kényes kérdést tett fel a Mamával kapcsolatban, amire Möci nevetve reagált és ezen Áron egy kicsit megbántódott én pedig megsértődtem, ami azután az este hátralevő részét beborította. Áron elment a barátaihoz és csak este 11 után tért haza.
Közben néztem a TV-n a teniszt. A TV a huzikában kiválóan működik. Egyetlen antenna állással több mint tíz olasz adó jön be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése