Mire én felébredtem, Emő már elment dolgozni. Felkelés után centiméterről centiméterre haladtam előre és csak arra figyeltem, hogy mindent sorjában megtegyek és ne engedjem magam ellustúlni. Borotválkozás után reggeli készítés, majd a 8-as busszal elmentem a festék szaküzletbe és megvettem a kúp oszlopainak lefestéséhez szükséges festéket és a zsanér beragasztásához a purhabot.
Felhoztam az autóból a kis zsák almát és indultam a bányába.
Először eldicsekedtem a Ferinek az újonnan felszerelt kapaszkodóval, majd elhoztam a huzikából a grillsütőt és a keverőgépet, ahogy erre Emő kért.
Jánpssal egy kávé mellett kiértékeltük a jelenlegi helyzetet. Maximum egy másfél órát töltöttem bent és indultam hazafele.
Elővettem a mélyhűtőből egy lazac halászlét, megmelegítettem és meghívtam Emőkét is ebédre. Közben beszéltem Möcivel az Ő benti munkájáról és arról, hogy mikorra várható haza.
A nap fénypontja, hogy a Norci feltett egy fotót a Jankáról, ahol már nyitva van a szeme és röhög. Fel is hívtam nyomban a lányt, hogy elmeséltessem vele, mit mondtak a Szemklinikán. Megvizsgálták a Janka szemét és rendben találták, ahhoz, hogy hazaengedjék. Ha marad is még nyoma a szaruhártyán a sérülésnek, az a látásban nem fogja zavarni. Nagyon megnyugodtam.
Emő csak nyolc óra felé ért haza. Először megpróbálkozott a maradék lazac halászlével, de azt eléggé hosszú foggal ette (drága Róza után szabadon). Befejezte a kutyulást az almákkal, én pedig készítettem egy csirkepörköltöt főtt krumplival Csabinak, mert azt üzente, hogy mire hazaér, már fáradt lesz ahhoz, hogy főzzön magának.
Este együtt vacsorázott nálunk Panni és Csabi, mi -Emő, Emőke és én - csak körülültük őket és ittunk az egészségükre. Áron most már nagyon elkezdett hiányozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése