Fogmosás

Áron azzal ébresztett, hogy elővette a paplan takarót, amit ő dugott el még tegnap este, bosszúból, mert én a kérése ellenére elmondtam Emőkének, hogy milyen szépen tudta a Fülemüle verset. Ennek az agresszív hozzáállásnak nem örültem és azt is megjegyeztem, hogy egész éjjel fáztam.

A reggel, továbbá azzal a szomorú felismeréssel kezdődött, hogy Áron megint nem mosott fogat. Sajnálom, hogy Áront még azzal sem tudtam a fogmosás fontosságáról meggyőzni, hogy végig figyelemmel kellett kísérnie a fogpótlási szenvedéseimet.

Bár nem vagyok híve, sőt egyenesen ellenzem a megszégyenítést, mint eszközt a gyereknevelésben és Áron ráadásul lassan már nem is gyerek, hanem felnőtt, ennek ellenére még nyolc óra előtt felhívtam Rita nénit és arra kértem, hogy szóljon Áronnak, hogy elfelejtett fogat mosni.

Rita néni készségesnek mutatkozott az együttműködésre.

Lementem egy köménymagos cipóért és készítettem magamnak reggelt.

Áron ma nagyon korán ért haza, mert ma rövidített óráik voltak a suliban. Elmondta, hogyan történt Rita nénivel a beszélgetés a fogmosásról.

Pótoltam a hiányzó blog bejegyzéseket, majd délben elindultam, először a Budapest Bankba, onnan  a CITI Bankba átvenni a 2012-es folyószámla forgalmának kigyűjtéséért. és az OIK-ba visszavinni a lejárt kölcsönkönyvet. Az OIK-ban végül nem adtam vissza a könyvet, hanem inkább meghosszabbítottam.

Onnan egyenesen a brushupra mentem, illetve még volt időm arra, hogy a szemben lévő kis élelmiszerüzletben vegyek négy csomag olyan töltött nápolyit (kókuszosat, diósat, citromosat és kakaósat), amilyeneket mi is mindig veszünk péntekenként a TESCO-ban. A csapatnak vettem, mert biztos voltam abban, hogy megünneplik a névnapomat.

Katie nagy örömmel fogadta a nápolyikat és ki is csomagolta, hogy előkészítse a kínálásra.

A kezdésig Dubovszki Katalint fárasztottam a siker történeteimmel.

Egy perccel a brushup kezdése előtt betoppant Möci, mire én á tempo felálltam és „I’m sorry, I have to go”-val próbáltam feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt.

Hazafele felmentem az Alle Libribe, mert megjelent Ferenci Krisztina: Szüret című könyvének második kiadása, a Libri pedig tegnap küldött egy e-mailt, hogy névnapom alkalmából küld egy 10 % kedvezményre jogosító kupont, ami öt napig érvényes. A könyvet sikerült megvenni.

Még ott az Alle-ban bekaptam valamit, mert az ebéd valahogy kimaradt.

Közben keresgéltem a kulcscsomómat, de úgy tűnik, hogy valahol útközben elhagytam.

Hazafelé már olvasgattam a könyvet, de a lakásba csak úgy tudtam bejönni, hogy becsöngettem Emőkéhez, hátha ott van Áron. Ott volt és be is engedett. 

Itthon szomorúan vettem tudomásul, hogy az első esély, miszerint itthon hagytam volna a kulcsaimat elveszett.

Leültem a notebookhoz, megnéztem a leveleimet, átutaltam a Telenor-os mobil telefon számlám összegét.

Áron készített mind a kettőnknek egy-egy meleg szendvicset, majd később megmelegítettük magunknak az Emőke nyugger húsgombócait makarónival.

Áront megkértem, hogy kezdje el a kis bőröndbe bepakolni azokat a dolgokat, amikre Egerben szüksége lesz és írjon egy leltárt, nehogy ott felejtsen valamit.

Még átrágtam magam két adag Duolingo ismétlésen, amire csak 3-3- XP pontot kaptam. Utána két parti sakk, ami 1:1-re végződött.