Felvételi szóbeli a Veres Pálné gimnáziumban

Nagyon nyugodt reggel. Mind a ketten csak jóval hét óra után keltünk. Egyszer-kétszer szóltam Áronnak, hogy a szennyes fehérneműit tegye a mosógépbe, mert ma el szeretném indítani a nagymosást. Miután nem tette, annyiban hagytam, most nem akarom izgatni a kedélyeket. Láttam, hogy szépen felöltözik. Kivételesen azért sem szóltam, hogy ezt a hosszúnadrágot egy kicsit már kinőtte. Minden súrlódást kerültem, hogy minél nyugodtabb legyen a szóbelin.

Még egyszer belenézett a Veres Pálné gimnázium honlapjába, hogy mindenben biztos legyen. Láttam rajta, hogy nagyon szeretne megfelelni az elvárásoknak. Próbáltam nem elárulni magamat, hogy én is izgulok és csak annyit mondtam búcsúzóul, hogy fogok neki szorítani.

Ma az első nap az ötből, amikor meg kell magamat szúrnom (Fraxiparin), hogy hétfőn mehessek a tükrözésre. Mondhatom nagy élmény.

Hozzákezdtem a két hónapja hiányzó előszobai alternatív kapcsoló szerelésének. Hiába, a jó munkához idő kell. Ha ez még némi lustasággal tetőzik, akkor ahhoz még több idő kell. Először végig kellett gondolnom a bekötés módját, sőt miután nem volt itthon egy fázis ceruza még össze kellett állítanom egy ellenőrző lámpát is. Végül siker. Az órát nézve, mire Áron végzett a szóbelivel, addigra ez is elkészült.

Kimentem Budaörsre (illetve B. Pali, aki éppen arra ment, kivitt) autóval, hogy az Illyés Gyula gimnáziumban megérdeklődjem, elérte-e Áron a szóbeli behívásra a pontszámot. Ott tájékoztattak, hogy náluk nincsen szóbeli és majd március 9-én láthatom a honlapjukon, hogy Áron az eddigi pontszámai alapján megfelelt-e annak, hogy felvegyék, vagy sem. Kemény világ.

Visszajövet csak nagyon kevés időm maradt arra, hogy Áronnak kisüssek két előre bepácolt és bepanírozott csirkemellet és hozzá a zöldbab főzeléket, magamnak pedig megmelegítsek egy a mélyhűtőből elővett halászlét, amit végül csak félig tudtam megenni, mert indult a buszom.

Utána rohantam a brushupra, de úgy öltöztem, hogy utána mehessek az N’ Pasta helyszínére, ahol annak megnyitójára holnapra vagyok meghívva. A kíváncsiság vitt oda, hogy milyen helyet választott az új vállalkozása számára.

A brushup-ot nagyon élveztem és utána a 212-es busszal direkt tudtam menni az N’Pasta étterembe, ahol a megnyitó holnap lesz.

Itthon megmelegítettem a maradék halászlét, Áron pedig készített magának egy gombás tojásrántottát.

Közben elindítottam a nagymosást és reméltem, hogy Mariska (ez a mosógép neve), még a 10:00 órás csendrendelet határa előtt befejezi a centrifugálást is.