2018. november 19., hétfő

Megint odaégettem a kaját


20181119 hétfő

Reggel csak félálomban hallottam, hogy Áron elindul a suliba.

Egy órával később én is felkeltem. Az időjárás nem tudja eldönteni, hogy szemerkéljen az eső vagy havazzon. Mindemellé 2⁰C a hőmérséklet.

Összecsaptam egy gyors reggelit.

R. Tímeától megérkeztek az olasz hanganyagok, amiknek nagyon örültem. Estefele tervezem őket meghallgatni. Még az is előfordulhat, hogy Áron is rá fog kattanni.
 
Délben elindultam a Budapest Bankba. Nagyon óvatosan vezettem, de a bankban nagyon hülyének néztek, hogy csak egy zakó van rajtam, ezért mielőtt az Okmányirodába mentem volna, hazaugrottam egy meleg kabátért és sapkáért.

Mire hazaértem már Áron is otthon volt. Örömmel újságolta, hogy miket vettek az angol fakultáción, de arról egy árva szót sem szólt, hogy az e havi 2-esek mellé  beszedett fizikából egy 1-est is. Amikor pedig rákérdeztem egyszerűen csak annyit közölt, hogy nem sikerült a dolgozat.

Gondoltam megmelegítem a maradék csirkecombot a krumplis káposztával, de sajnos átmentem a lányhoz és a tervezett „csak megkérdezem” hosszabra nyúlt és Áron már csak akkor vette le a tűzről, amikor már füstölt, így az egész odaégett. Minden ablakot ki kellett nyitni, hogy valamelyest kimenjen az égett szag. Helyette bejött a friss, de jéghideg levegő. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése