Hosszú lustulás után lemegyek reggelit készíteni.
Manna csendes sztrájkja (nem eszik), annyit jelent, hogy ki
szeretne menni, de nem mehet. Pakolok és egy órán belül indulunk.
Onnan is látszik, hogy télbe hajlik az idő, hogy a napelem
rendszer kevesebbet termel, mint amennyit fogyasztunk. Való igaz,hogyaz egész ház fűtése az elektromos kazánnal megy.
Manna az egyet nem értését azzal fokozta, hogy, mint azt
vasárnap délutánonként szokta, elbújt.
Eddig mindig könnyedén megtaláltam, mert
mindig ugyanoda bújt, de most fejlesztett a taktikán és egy álló órán keresztü lkeresgéltem
a házban, amig az új búvóhelyén megtaláltam. Emiatt három óra helyett csak
négykor tudtunk elindulni és így az út egy részét az általam utált sötétben
kellett megtennem.
Itthon a már szokásos rendetlenség fogadott, pedig Áron a
múlt héten azt modta, hogy csak a hétvégén fog ráérni a rendcsinálásra.
Megmelegítettem
a sült csirkecombokat és a párolt lilakáposztát. Hozzáraktam a frissen főtt
krumplikarikákat és szóltam Áronnak, hogy tálalva. Emőke részét a lábtörlőjére
tettem, mert még nem ért haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése