Beköszöntött a tél

Beköszöntött a tél. Odakint 2⁰ C van. Bent a házban jó meleg (23⁰ C), de ennek egy része a jó külső szigetelések is köszönhető. Még ma is áldom a pillanatot, amikor tíz évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a ház kívülről legyen beszigetelve. 

A csepegtetés után elindultam a piacra. Az autóba bedobtam az Esztikének gyűjtött tojástartókat.  Nála vettem egy szál kobászt és Emőkének zöldséges túrót. Elkezdődött a hordós káposzta szezonja, abból is vettem egy nagy marékkal.

Vettem még egy csokor újhagymát és a palántásnál  két fejes saláta palántát. Nem tudom, hogy ilyen hidegben mit lehet kezdeni vele, de ő biztatott, hogy ez télálló és áprilisra lesz belőle két fej salátám. Gondoltan 200 forintért megér egy próbát. Több is veszett Mohácsnál. Ez a piac amúgy aranyat ér.

Hazaérve azzal kezdtem, hogy mind a kettőt elültettem. Annyira sajnáltam őket ebben a hidegben, hogy a gödrükbe melegvizet öntöttem.

Készítettem egy nagy reggelit.  A tojás alá nem csak sonkát, szalonnát és hagymát tettem, hanem a kolbászból is beledaraboltam.

Délig blogírás, angol anyagok letöltése és duolingó.

¼ 1-kor elindultam G. Ákos Kiskunlacházi Fodrász szalonjába egy kis fűnyírásra.

Visszafele benéztem Juditékhoz. Nagyon szépen alakul a házszigetelésük. Nagy kár, hogy mielőtt elkezdték nem adhattam meg azt a technológiai tanácsomat, hogy a táblákat nem szabad körbekenni a ragasztómasszával, mert akkor a falak nem tudnak lélegezni.Csak pogácsaszerűen szabad felhordani a ragasztó anyagot.

Leventével viszont megbeszéltem, hogy három óra körül átjön egy kicsit angolozni.

Addig kihasználtam az időt és elkezdtem a Zoli bácsi által átdobott gallyakat feldarabolni, amikből  így nagyonjó gyújtós készül a cserépkályhába, de akár a kúp alatti tűzhöz is. Itt mindig van mit csinálni bőven.