Reggel minden simán ment. Úgy érzem, hogy elég összeszedett vagyok ahhoz, hogy megnézzem a To do listát.
Reggeli után megfogalmaztam a levelet a dhgate-nek, de mielőtt elküldöm, még egyszer át kell néznem az angolságát és a tartalmát szeretném megmutatni Bélának is.
Délelőtt felhoztam Emőke kajáját, meg a mézeket a nyugger klubból és 11-re bementem a Mammut-ba a Quaestor-hoz a még levegőben lógó AXA pénzt lekötni. A buszon egy darabig együtt utaztam Csabival, aki, mint mondta elaludt és már régen bent kellet volna lennie a munkahelyén. Már a buszmegállóban lebukott, mert miközben én úgy tudtam, hogy már nem dohányzik, illetve csak ilyen leszoktató elektromos cigarettát szív, a buszmegállóban büszkén pöfékelt. Kérdezte, hogyan lehetne a "0"-ról kezdve megtanulni németül. Mondtam neki egy-két ötletet, de majd még fogok gondolkozni azon, hogyan tudnék neki segíteni. A Quaestorban mindent megbeszéltem, elkészítettük a szerződést, alá is írtam és már csak a pénzt kellett átutaltatni az AXA-ból a kész értékpapír számlára.
Amíg utazgattam ide-oda, addig egy a magyar irodalommal szembeni régi bűnömet, adósságomat rendeztem. Még soha nem olvastam semmit Hatvany Lajostól. Most az "Urak és emberek" c. könyvet olvasom tőle.
Itthon elintéztem a pénz mozgatásokat és lementem ebédelni a kis piszkos kínaiba. (Remélhetőleg az ÁNTSZ nem olvassa a blogomat.)
Kora délután elindultam a világ végére (139-es busz M2 Metró, 95-ös busz) az MR leleteimért. A leletet hamar megkaptam. Meg is próbáltam elemezni a tartalmát, de csak annyit értettem belőle, mintha egy fehér elefántnak néztem volna a seggébe.
Mire hazaértem, Árontól már egy tacepao várt az ajtóra ragasztva, hogy ő lement játszani a Márkkal és 18:45-re várható a hazaérkezése.
Möcivel kölcsönösen nehezen viseljük a hosszú különélést. Sokat beszélgetünk Skype-on és Viber-en arról, hogy már nincs sok hátra a viszontlátásig, mert holnap kora délután indulunk Dömsödre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése