A reggeli készülődés a teniszre, ma már gördülékenyen ment. Hogyan is menne másként, hiszen ez az utolsó nap a teniszt tábort illetően. Indulás előtt Áron csak egy banánt evett, én pedig egy kávét ittam. Már kora reggel fenyegetően nagy a hőség és ezzel az étvágyunk is fogytán van.
Visszajövet bementem a postára egy küldemények átvételére jogosító "Meghatalmazás" blankettáért, hiszen most a szombat-vasárnapokon kívül is sokat leszünk távol.
Rendeztem az eltévelyedett pénz helyes bankszámlaszámra terelését.
Már három órakor elindultam, hogy legyen időm a Möci által lediktált listát a TESCO-ban realizálni. Kicsit hosszúra sikerült a vásárlás, ami miatt azután késve érkeztem a Tenisz Centrumba. A fiúk cuccainak már nem maradt hely a csomagtartóban, mert a mosógép és a fél TESCO dugig megtöltötte.
3/4 5 körül csöngettünk be Emőkéhez, azzal, hogy "indulhatunk". Emőkénél éppen látogatóban volt a főnöke, mert ő meg komolyan vette, hogy Emőke beteg.
Mindenki a fedélzeten, indulunk. Az M 0-son enyhe csúcsforgalom, amin azonban hamar átvergődtünk. Az első megálló a Burek volt. Onnan már csak egy negyedóra és újra együtt a család.
Áron egy szó nélkül segédkezik a csomagtartó kipakolásában. Én is csak annyira szakítottam meg a kirámolást, amíg bekaptam egy Unicumot.
Mind a négyen becsobbantunk a Dunába. Én megnyertem a Duna átúszási versenyt, ami azért volt könnyű, mert csak egyedül én indultam.
Ma volt az első nap, amikor a Syncumart injekcióval kell kiváltani. Emőke és Emő is vállalkozott rá, hogy kiélik szadista hajlamaikat, de én inkább a mazochizmust választottam és beadtam magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése