Napelem szaldója

Nem kellett sietnünk a felkeléssel. Mi még lustultunk volna, de Manna odajött az ágyunkba és gyúrt.

Megnéztem, hogy a réz névtáblában megkötött-e a rézcsavarokat beragasztó műgyanta. Ha megkötött, kezdhettem lefűrészelni a hátul kilógó csavart, majd elkezdődött az előlap csiszolása. Szerintem nagyon szép lett és a hamis csavarok is jól mutatnak rajta.

Leolvastam a villanyórát. A napelem rendszer úgy teljesít ahogyan azt előre terveztük. Mostanában egyre kevesebbet termel, mivel csökken a napsütéses órák száma és szerintem a napsütés intenzitása is, miközben mi egyre többet fogyasztunk, mert sokat szaunázunk. Mindez azt jelenti, hogy nem fog kelleni a többlet áramot eladnunk nyomott áron az ELMŰ-nek, hanem inkább elhasználjuk. Jó lenne, ha a null szaldó közelében zárnánk a ciklust. Most afelé haladunk. A márciusi beszerelés óta a mérleg most úgy áll, hogy eddig a rendszer termelt 1288 kWó-t, mi pedig ebből elhasználtunk 951 kWó-t.

Sikerült felhívnom Pfeiffer Zsuzsit. Miközben ideadta a Horváth Kati számát, megbeszéltük, hogy egyszer mi is össze fogunk jönni.

Szereltem volna Möcinek a LED-es spot világítást a rajzoláshoz, nem sikerült megtalálnom, hogy a kétkörös kapcsolónak a másik része hova vezet. Felhívtam a Mikus urat, de ő megkerülte a problémát, mondván, hogy ezt a házat annak idején a Sebestyén úr szerelte, ő pedig már Spanyolországban él.

A kiteregetett bélyegek túl száradták magukat, így nem tehetők könyvbe, újra meg kellene permeteznem, de nem találom sehol a vasalásnál olyan hasznos kézi spricnit.

Mind a ketten szedtünk egy rekesznyi szép almát.

Möci elkezdett sütni valamilyen piskóta torta félét, hogy hasznosítsa a múltkori diótortából megmaradt csoki kenőcsöt. Engem átküldött a Gabikáékhoz egy kis pudingporért. Cserébe vittem két zacskó sütőport és két zacskó vaníliás cukrot.

Gabikának sajnos nem volt otthon pudingpora, helyette valamilyen tejszínhab készítő port adott.

Elmeséltem nekik, hogy tegnap voltunk a ráckevei Thermál fürdőben, ahol Möci örökölte a Feri bácsi Terike masszőr nőjét.

Ebédre a világ legfinomabb székelykáposztáját ettük, sok tejföllel a tetején.

Lassan elkezdtünk cihelődni. Möci kosarakba összekészítette a hazavinni való cuccokat, én pedig pakoltam be az autóba.

Úgy gondoltuk, hogy ma korábban indulunk haza, mert a tegnap esti ködben való vezetés kellemetlen élmény volt. Áronra nem kellett számítanunk, mert azt beszéltük meg vele telefonon, hogy ma még ott alszik a nagyinál és holnap onnan megy reggel a suliba.

Manna nem örült amikor be akartam tenni a kalitkába. Neki a pénteki öt órás rabság maradandó lelki sérülést okozott, de azért nagy nehezen be tudtam tuszkolni a hordozókájába.

Hét óra magasságában már otthon voltunk és nyolckor nézhettük az X-Faktort.