Reggel teljesen egyedül ébredtem. Möci és Áron otthon maradtak Budapesten. Elsőnek beengedtem Mannát, aki első szóra nem jött be, mert mint láttam farkasszemet nézett egy másik macskával. Amikor nyugtázta, hogy a másik, macskát elzavartam, bejött.
A piac előtti reggelihez se alapanyag, se idő nem volt. Gondoltam, azzal most már ne húzom az időt, hogy valamit bekapjak, majd a lángososnál.
Felhívtam a fodrászt, hogy mikor tudna fogadni. A lehetőség miatt azonnal el kellett indulnom a piacra. Gyorsan bevásároltam minden szükségeset, főleg tojást a készülő diótortához. Azért vettem egy darabka disznósajtot. Az egyik néni rábeszélt egy zacskó csicsókára. Eleddig azt sem tudtam, hogy mi az. Olyan nagy sikerélménye volt a néninek, hogy amikor megvettem, utána még arra is rá tudott beszélni, hogy vegyek egy zacskó elültetni való csicsókát. Igaz, hogy akkora veteményesünk nincs felásva, de megvettem, mert annyi minden jót mondott róla, hogy az derült ki, hogy ennyi pénzért az egy kincs.
Onnan a fodrászhoz mentem, hogy Áron szülinapján legalább a loboncom nézzen ki valahogy. Útközben azért bekaptam egy fokhagymás tejfölös sajtos lángost.
Fodrász után elvittem a sikeresen megvett padlólapot a Miskolci úrhoz, akinek profi csempevágója van és azt kértem, hogy először vágjon le a szélességből 10 cm-t !! ami nagy és helyrehozhatatlan hiba volt, és utána a hosszát vágja négy egyenlő 15 cm- es darabokra. Ő pontosan úgy darabolta fel a lapot, ahogyan azt én kértem. Így lett 4 darab 15 x 20 cm-es padlólap a 4 darab 15 x 25 cm-es helyett. Nem nagy tragédia, mert a 4 darab 15 x 20-asból el tudom végezni a hiánypótlást, de a hülyeségem nagyon bosszant.
Délelőtt még volt annyi időm, hogy megdaráljam a több mint 30 dkg diót.
Kimentem az istállóba és leszabtam azokat a a fa lemezkéket, amiket terveztem az új ajtó zárfogadó részébe ragasztani, hogy a konstrukció még jobban funkcionáljon.
Lassan el kellett indulnom Möciért ér Áronért Budapestre. Fel is hívtam őket, hogy körülbelül mikor fogok érkezni. Elmondták, hogy milyen jól és főleg stresszmentesen érezték magukat nélkülem.
1/2-kor érkeztünk meg csapatostul Érdre. Andrásék már teljesen felkészülve várták a sörkört.
Először Béla Fordját kellett generáloznunk, mert kiégett a bal első Duolux izzója. Próbálkoztunk Andrással a rossz izzó kiszerelésével, de csak úgy, egyszerűen, mint anno a Zsiguliból, hogy éjszaka, hóesésben részegen és törött bal kézzel, csak úgy kikapjuk, az még kettőnknek sem ment, pedig az egyik ráadásul autós okl. közlekedés mérnök, 50 év szakmai gyakorlattal. Nosza vegyük elő a Használati Utasítást, amiben egyszerűen le van írva, hogy ha sikerült kiépíteni a hűtőmaszkot és leszerelni a lökhárítót, akkor ki tudjuk építeni az egész lámpaestet és onnan már gyerekjáték kivenni a meghibásodott izzót.
Egy órán belül ki is szereltük és Béla beült mellém az autóba, hogy a közeli benzinkútnál vegyünk egy ugyanolyan típusú izzót, illetve kettőt, hogy akkor már legyen tartalékban is egy.
Az új izzót beszerelni már nem volt nagy Kunst, 10 perc alatt végeztünk a művelettel. Garancia az András műveknél.
Közben a társaság többi tagja dumcsizott és közben pálinkáztak. Irigyeltem őket ugyan, de mit tehettem.
Hamarosan az asztalhoz invitáltak. A kaja fenséges volt. Nekem a töltött káposzta ízlett a legjobban (bár a szakács egy picit szerelmes volt), a körömpörkölt pedig egyenesen fenséges volt. Ezek után még egy kis juhtúrós sztrapacska, dugig zabáltam magam, amiben csak az volt a borzasztó, hogy amikor már nem fért belém egy falat sem, akkor árulták el, hogy a következő fogás a lekváros vagy diós bukta szerűség. Rajtam nem fogy egy Gaigne András kibabrálni, a buktákat kértük dogibag-ként becsomagolni.
Még egy finom kávé és egy érzékeny búcsú és indultunk Dömsödre. Az út azért volt nehéz, mert a szemerkélő esőben a zsíros szélvédő nehezítette a közlekedést, amikor a szemben jövő járműveknek nem volt jól beállítva a tompított fényszórója.
Dömsödre érve Manna már nagyon várt minket. Még megnéztük az X-Faktort, azután mindenki elment pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése