2014. január 8., szerda

újra itthon

Újra itthon ébredtünk. Nem irigylem Áront. Neki lett volna a legtöbb alvásra szüksége és mégis neki kellett a legkorábban felkelnie. Remélem, hogy nem késett el és még a tömegközlekedési bérletét is sikerült megvennie.

Mi egy kicsit később keltünk. Rögtön odatettem egy adag nagymosást. Itthon se kenyér, se tej se kávé. Gyorsan leszaladtam és mindent megvettem. Itthon végre ehettünk egy jó kis hamandeggs-et.

Elővettem a mélyhűtőből a kefir gombákat és újra beindítottam a kefir gyártást.

Reggeli után Möci felment megnézni, hogy áll a lakás én pedig nekiláttam ledekorálni a fenyőfát. Majdnem hogy macerásabb volt, mint feldíszíteni.

Lementem nyuggerékhoz, felhoztam  a rendelt méz felét és kértem engedélyt arra, hogy a fenyőfa első állomása fél percre az ablak alatti placc legyen. Az első adagot kiteregettem és rögtön elindítottam a második mosást.

Kidobtam a fenyőfát és először lent végeztem el a takarítást és csak utána kezdtem el a nappalit kitakarítani. Nem is gondoltam, hogy ez a rengeteg lehullott tűlevél összetakarítása ilyen bonyolult meló.

Fent ebédeltünk hármasban Möci, Emőke, meg én. Möci valamilyen paradicsomos káposztát készített. Möci még mindig nagyon köhög, ezért ráparancsoltam, hogy délután négykor menjen le a háziorvosi rendelőbe.

Négy óra után elindultam a Budaörsi Teniszcentrumba. Befizettem a januári edzéseket. Gyula futtában megdicsérte Áront. Hazafele megvettük a budaörsi bérletkiegészítőt.

Már majdnem otthon voltunk, amikor Fruzsina telefonált, hogy jött a fizika korrepetálásra, de hiába csönget, senki nem nyit neki ajtót. Öt perc múlva már mi is hazaértünk és tartottam neki egy kétórás órát. Közben Emőke megnézte a leckéjét Áronnak.

Valamit kerestünk a hűtőben vacsorára, de sok mindent már ki kellett dobni. Ebben Áron segített, mert tudta, hogy milyen fóbiám van a kidobandókat illetően.

Amikor Áron már lefeküdt, elkészítettem a holnapi tízóraiját és kiteregettem a második nagymosást.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése