20140102
Nem tudom, hogy mitől, de szinte egész éjjel nem aludtam. Lehet, hogy az utazási izgalom, de lehet, hogy más miatt.
Végre eljött a 1/4 8 és kelhettünk. Möci azt ígérte, hogy hoz valami friss pékárút, de ebből nem lett semmi. Viszont készített néhány szendvicset és tejeskávét az útra.
Áront még keltegetni kellett.
Nagyon összeszedetten pakoltam, nehogy valamit otthon felejtsünk.
Bár attól tartottam, hogy Vivien nem fog odaérni 8-ra, ő mégis megjött már fél nyolckor. Emőke is aszisztált az előkészületekhez. Minden kész bőröndöt levittem az autóba, ami úgy tele lett, hogy rajtam kivűl már senki nem fért be.
Emő, Emőke, Vivien es Áron, igaz, hogy motyó nélkül, de gyalog jöttek le. 1/2 9 előtt tíz perccel már ott voltunk a találkozási ponton. Kiegyenlítettem a maradék tartozásunk forint részét Zoli bacsinak.
Pontban 9-kor elindult velünk a busz. Hosszú út állt elöttünk. Az első két órát még türelmesen viseltük. A szendvicsek majszolásából és a tejeskávéból újabb erőt meritettünk az útra. A monitoron azt a filmet néztük, amit már tavaly is untunk.
Felhivtam a CITIbankot, de a nagy zajban alig tudtam átállítani folyoszámlámat forintról eurora.
Amikor átertünk Ausztriába a busz kétszer is tartott egy-egy félórás kényszerpihenőt. Az út délutáni szakaszát már sokkal nehezebben viseltük. Végül 8 órai utazás után megérkeztünk.
Először elfoglaltuk a szobákat, megittuk az első unicumot, beosztottuk, hogy ki melyik szobát kapja, majd rohantunk a vacsorázó helyre. Az első este finom zellerkrém levest es milánoi makaronit ettünk.
Vacsi után vettük fel a sikölcsönzőből Möcinek a lécet és a cipőt, nekm pedig a sícipőt. Egyikünk sem volt egy egyszerű eset. A szálláshelyünkön sör es rikiki kártyaparti.
Későn feküdtünk le, Áron még lefekfés után is játszott a kütyüjével, ami miatt elkobzás volt a büntetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése