féltékenység

Ismét hétfő. Pörögnek a hetek der Zeit vergeht schnell. Először is átutaltam a Lánynak a pénzt, amit Ádámmal már előtte megbeszéltem. A DECATHLON-ban kezdtem,hogy visszavigyem a péntekenvásárolt tornacipőt. A bányában szinte csak tisztelgő látogatást tettem. Bár a volt főnököm mára rendelt be, egy-két héttel mégis elhalasztotta a megbeszélést. Az ebédnél is csak egy levest kívántam, mert nem éreztem igazán jól magam. Felhívtam Nóra nagyit, aki a hétvégére azt javasolta, hogy Áron menjen fel hozzá, de mondtam, hogy ez most nem valószínű, hogy menne,mert Áron meghívta az ikreket vasárnapra Dömsödre egy kicsit korizni. Hazafele beugrottam a TESCO-ba, mert egy két dolog hiányzott a holnapi pizzához.
Otthon azonnal bebújtam az ágyba, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Két óra alvás után már egy picit jobban lettem, de még mindig vacogtam egy kicsit.
Úgy vártam Áront, hogy közben megdagasztottam  a pizzatésztát. Hat után jött meg Eszter, de az angolt lemondta és nagyon rosszkedvű volt. Kikérdeztem, és mint kiderült az volt a fő baja, hogy beleolvasott a blogomnak olyan részeibe, amiben azért nem Ő volt a főszereplő, mert akkor még nem is ismertük egymást. Nem is tudtam igazán megvígasztalni. Azt mondta, hogy most hazamegy és kisírja magát.
Nekem sem jó ha mindenki féltékeny. Eszter fantom nőkre, Áron pedig csak annyit mondott: "Olyan sokáig búcsúzkodtok, hogy a drága fiad közben éhen hal."