Áron reggel időben jött le Ilitől, de csak egy mandarinra tudtam rábeszélni. Jómagam reggeli után hosszasan kínlódtam a grafikus kártya installálásával, de teljes volt a kudarc. Béla is próbált ötletekkel segíteni, a helyzet azonban nem javult. Hosszan beszélgettünk az ország általános helyzetéről és ezen belül az övérő, de ezek sem dobtak fel különösen.
Viktor elküldte a pénzt, és az a 4,2 % is benne volt amit ígért. Az már egy másik kérdés, hogy közben a gázolaj ára ennek a tízszeresével 42 %-kal emelkedett egy év alatt.
Nóra nagyi telefonált és már a hangján éreztem, hogy beteg. Sikerült rábeszélnem, hogy hívja ki a háziorvost.
Délben megérkezett az értesítés, hogy Áron könyve, a Tom Sawyer átvehető és ezért gyorsan megebédeltem és elindultam a városba.
A rossz hír az, hogy ez nem a Tom Sawyer kalandjai, hanem egy az olvasmányt kiegészítő érdekes kérdőívek gyüjteménye: "Miért ezt a könyvet olvasom?" A jó hír az, hogy rögtön kitaláltam, hogy Ági néni, a munkáját megkönnyíten dő ennek mennyire fog örülni.
Igyekeztem haza, hogy a villanyszerelő nehogy zárt ajtókat találjon, de hiába tettem, nem jött.
Bence érkezett fél ötre és vele sem voltam megelégedve.
Áron már rosszkedvemben talált, amikor fél órát késve érkezett haza, ráadásul itthon felejtette a lecke füzetét és az ének könyvét, amiért kapott egy egyest. Ettől kezdve egész estig rossz volt a viszonyunk. Valószínüleg az is befolyásolta a hangulatomat, hogy Eszter írt két levelet, amire természetesen nem válaszoltam.
Remélem ezeknél a napoknál már nem lesznek rosszabb napjaim, mert már így is eléggé a padlón vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése