Áron megreggelizve korán jött le az Ilitől. Mindent átnéztünk mégegyszer és azt mondta, hogy rendesen bepakolt a táskájába. Már éppen indulni készült, amikor megjegyezte: "ugye milyen jókat tudunk beszélgetni reggelente?"
Mire teljesen össze tudtam szedni magam már elmúlt 10 óra. Esztert választás elé állítottam: mihez volna kedve, ebben a szép hóesésben menjünk fel a Normafához, vagy inkább nézzük meg a Szépművészetiben az El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítást.Ő a Normafát javasolta. A fenti parkolóig autóval mentünk és onnan a János-hegyi kilátóig gyalog. Maga a kilátó szápen rendbe van hozva. A gyalogút a friss hóban oda-vissza két óra volt és megbeszéltük, hogy Áront is fel fogjuk ide hozni.
Áron hazajövetele után sokszor kértem, hogy mutassa meg a leckefüzetét, a leckét magát és az üzenő füzetét. Áron addig-addig halogattaa dolgot, hogy csak közvetlenül a lefelkvés előtt derüljön ki minden disznóság. Az üzenő füzet megint tele volt házi feladat és eszközök hiányával. Nagyon mérges lettemés kértem, hogy csináljon a szobájában rendet és aludjon a saját ágyában.
Az éjszaka közepén persze felébresztett, azzal, hogy mellém jöhessen. Azután így aludtunk reggelig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése