nagytakarítás

Nyolc óra környékén ébredtünk. Én rávettem magam, hogy a guggolással kezdjem a napot. Már negyvennél tartok, de innen már lassabban fogom növelni a napi adagot, mert úgy érzem, ez a plafon..

Mind a ketten drukkolunk Emőkének a ma reggeli megmérettetéséhez.

Manna kiment csavarogni és napozni a tűző napsütésben.

Áron első szóra hajlandó volt elindulni kenyérért, csak annyit kért, hogy az istállóból vegyem elő a kerékpárt. Pont olyan kenyeret hozott (sokmagos szeletelt) amilyent én szeretek.

Én leültem elkezdeni a Duolingót és a mai blogot, miközben ő csuda finom reggelivel kényeztetett (zsíros pirítós, rajta lila hagyma, hozzá lágy tojás és utána tejeskávé egy szelet almás süteménnyel.

Közben Emőke írt, hogy sikerült az egyetemen a ma reggeli szereplése és most már csak egy vizsga és jöhet a szakdolgozat írása.

Gáboréknak szeretném visszaadni a Vonnegut: Gépzongora c. könyvét, de sehol nem találom. Minden esetre megrendeltem a Bookline-on és ha időközben megtalálom, akkor legfeljebb nekünk is marad egy példány. Addig is, amíg megjön, letöltöm, és azt küldöm el elektronikusan Gáboréknak. Már el is kezdtem keresgélni a neten, de még nem jött össze.

A rendcsinálás nem akar véget érni. Azt hiszem, igaza van Emőkének, amikor azt mondja, hogy nem új szekrényeket kell beállítani a rend csinálásához, hanem el kell kezdeni a fölösleges cuccokat szanálni (eladni, elajándékozni vagy egyszerűen kidobni.

Megjött M. Marika és nekilátott a nagytakarításnak. Annak örült, hogy mi is itthon vagyunk, mert legalább tudta, hogy mit, hova kell tennie. Adott nekem is meg Áronnak is feladatokat. Nem elég, hogy három napja csak ez van a középpontban, most még négy órán keresztül is ezt kell tennem. Mindent a helyére rakni, és aminek nincs helye azt kidobni. Megpróbáltam minden kupacot minimalizálni.

Közben elindítottam egy nagymosást.

A végeredmény az lett. hogy bár nem maradt időm se ebédet, se vacsorát készíteni, a rend és a tisztaság elfogadhatóbb lett. A munkában Marika csak annyi szünetet engedélyezett, amíg készítek és iszunk egy kávét. Csak a mazochisták fizetnek azért, hogy őket kínozzák.

Amikor befejezte a mai munkásságát, lévén, hogy nincs frissen készített kaja, azt javasoltam Áronnak, hogy menjünk el a „Kukacos”-ba enni valamit. El is indultunk, a hónunk alatt a sakk készlettel, hogy kitöltsük a várakozási időt. Amikor odaértünk akkor derült ki, hogy ma lévén ünnepnap a Kukacos zárva van.

Visszakullogtunk. Áron azt a feladatot kapta, hogy nézzen szét a hűtőben és a mélyhűtőben, hogy mit együnk. Nekem és Mannának egy mélyhűtött csirkelevest talált ki, magának meg halas szendvicset.

Manna schimpfelte az Áron kitálalta száraz macskakaját, viszont annál nagyobb lelkesedéssel fogadta, ami a csirkelevesből leesett neki.

Vacsi után megnéztem a Magyar – Lett kézilabda mérkőzést és közben megírtam a mai blogot.

Lefekvés után még ½ 11-kor be kellett nyitnom Áronhoz, hogy most már kapcsolja ki a notebookot.