2013. március 17., vasárnap

Végre otthon

Alaposan kialudtuk magunkat. Meglepetésemre még Áron sem kelt föl hajnalok hajnalán, hogy leüljön a számítógép elé. Nagy nehezen lekászálódtam a konyhába és miután Möcinek felvittem a kávét elkezdtem készíteni a reggelit. Megsütöttem a májas hurkát, de mind a hárman mást és mást reggeliztünk Möci ruszlit, Áron pizzát én pedig a hurkát. Szerintem már 9 is elmúlt,  mire befejeztük a zabát és elkezdődhetett a szabad-foglalkozás.
Egy rövid időre átugrottam Gabikáékhoz, de nem mentem sokra a kütyüjével. Most különben sem tudott vele foglalkozni, mert nagyon készülődött Zita 6-ik születésnapjára.
Itthon kimértem és bejelöltem a falon, hogy hova esik kint a villanyóra szekrény, hogy mire jönnek a napelem  szerelők, addigra ne legyen arra gondjuk, hogy hova kerüljön az inverter.
Tovább kellett kúrálnom a meghúzódott derekamat. Minden a padlón töltött fél óra javít az állapotomon.
Möcinek javasoltam, hogy ebédre együnk egy kis lazac sültet (nyugger rizzsel) és salátával, de közben felteszek egy halászlét és azt majd otthon esszük meg öten. Neki is tetszett az ötlet. Áron csak keveset kért, mert ők előtte nasiztak egy kicsit.
Ebéd után kiteregettem a maradék leáztatott bélyeget. Áronnak állítólag nincs leckéje, ezért inkább a számítógép elé ült filmet nézni.
Öt óra fele kezdtünk el összecsomagolni és útközben csak a Bureknél álltunk meg: Áron be is vásárolt, de én nem kértem semmit, mert tele voltam.
Itthon nekiálltam legyártani az első saját készítésű kábel-bevezetőt a lakókocsi napeleméhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése