Ma már reggel elkezdtem a szenvedést. Möci rendbetett mindent az ágyam körül és készíteni akart reggelit, de a sok Midetontól ki volt purcanva a gyomrom. Elindult a húsvéti ünnepi misére
Áron lejött Iliéktől, de ő már ott fent reggelizett.
Délelőtt néhányszor elszundítottam, mivel az éjszaka nem tudtam aludni. Áronnal csináltattam egy fájdalom csillapító koktélt.
Laci telefonált, hogy tudnék-e neki segíteni a két hangfalának a szakszerű bekötésében. Mondtam, hog szívesen segítek, de most még a WC-re kimenetellel is problémáim vannak. Ezen nagyon megdöbbent és közölte, hogy este hat óra után meglátogatnának Fruzsinával. Később Tamás is telefonált, hogy ha tud, akkor ő is jön, de most sokat dolgozik és mivel szar az idő, szerencsére meló is van rengeteg.
Emőt megkértem, hozzon be egy csavarhúzót, meg az atomórát, mert az nem tud automatikusan átállni a nyári időszámitásra. Leszereltem a hátlapját, reseteltem és visszaszerelés után Emő kitette az erkélyre, hogy kapjon jelet Frankfurtból.
Megjöttek Laciék és hoztak Fruzsi sütötte répatortát. Leültek az ágyam két oldalán és csak kérdezgettek. Egy idő után Fruzsi nekiállt egy kámforos géllel az alsó 4-ik csigplyám körül a hátamat masszírozni.
Azután Emőt vették kereszttűz alá a tervezett vállalkozásával kapcsolatban. Fruzsinak nagy marketinges gyakorlata van, és bár tele segízőkészséggel, hamar lelombozta Emőt. Fél kilenc tájban mentek el. Nekem egyre jobban fájt a lábam. Emő az "Utolsó mohikán"-t nézte a TV-n, de jobb is, mert én legszívesebben hangosan nyöszörögtem volna. Bevettem egy granulátumos fájdalomcsillapítót, de a fájás éjfélig, amikor Emő bejött, csak nőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése