2015. április 13., hétfő

kényszer utazás Dömsödre

Áron időben felébredt ugyan, át is jött egy kicsit az én ágyamba, de azután nagyon lassan készülődött és emiatt későn indult el. Még a buszbérletét is meg kell vennie és az is idő. Nem örülök neki, ha kapkodva megy a suliba. Mondtam neki, hogy a buszbérlet árát, még este odakészítettem a cipős szekrényre. Végül 7:20-kor indult.

Én is kikászálódtam az ágyból. Reggelire csak egy kacsazsíros kenyeret és egy pohár kefirt ettem.

A 24-es kerékpár fotóit gyorsan áttöltöttem a notebookra. Egy fél órán belül már a 8-as buszon ültem és az időt úgy próbáltam kihasználni, hogy a kütyüben vezetett angol-magyar szótáramból elkezdtem tanulni a szavakat.

Átszállva a 103-as buszra, bemondták, hogy az már nem megy a Népligeti buszpályaudvarig, arról át kell szállni az 1-es villamosra. Az 1-es villamos pályája a legmodernebb füvesített pálya, viszont a szerelvény egy nagyon ócska lelakott ÖKO-SKODA villamos volt. Nem csupán ócska, de a javítások rajta, még a barkács minőséget sem ütik meg.

Egyáltalán nem estem kétségbe a fölösleges utazás miatt. sőt örültem neki, mert az idő ragyogó napos és az összekötő gyaloglásokkal legalább mozgok egy kicsit, a buszon meg tudom írni a néhány napja elmaradt blog bejegyzéseimet.

A 10:05-ös Dömsödi buszt sikerült elérnem, sőt még arra is volt időm, hogy egy kávét igyak az automatából.

Ha igyekszem a háznál az összepakolással, akkor még az is lehet, hogy a 12 óra előtti busszal el tudok indulni visszafele.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a smaragdfák tegnap délután óta mennyit fejlődtek. Nagy örömömre nőttek a rügyei.

Igaz, hogy igyekeztem, de bő öt perccel korábban értem a buszmegállóhoz, mint ahogy jött a busz.

Kettő előtt már itthon voltam. Megmelegítettem magamnak egy adag húslevest, amiben volt velős csont is.

Két csomag is jött Kínából. Megjött Marika kütyüje és Laci E 27-es LED-jei. A kütyü beállításait, de a google fók-nál jelszó hiányában elakadtam.

Nemsokára megjött Áron és Emőke is.

Igyekeztem bepótolni az elmaradt blog bejegyzéseket.

Az Üzenő füzeten megint kidőlt a bili. Este hatkor kellett aláírnom azt a pénteki bejegyzést, hogy ma öt óráig voltak a fogadó órák az iskolában. A többi aláírni való sem volt sokkal szívderítőbb.


Vacsorára rántott pontyot és a maradék krumpli salátát ettük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése