Amerikából jött vendégek a Brushup-on

Már 6-kor felébredtem. Mára adtam magamnak az utolsó határidőt, hogy a TV Zrt.-nek szánt javaslatomhoz, ha a leírást nem is, de legalább technológiai vázlatot grafikusan elkészítsem. Hiába áll össze a teljes kép a fejemben, azt egy tárgyalásnál mégsem tehetem le az asztalra.

Reggeli után azonnal hozzákezdtem és 1-2 óra múlva már készen is lettem a Paint-ben elkészített vázlattal.

Felhívtam Nóra nagyit és a szájába rágtam, hogy mi az a három dolog, amit péntekre nem szabad elfelejtenie.

Délelőtt Emőke átjött. Odaadtam a részére félretett tejfölös, gombás csirkepaprikást. Megmutattam, hogyan állunk a paradicsom palántákkal. Szerinte olyan jó az idő, hogy a hétvégén hozzákezdhetek a kiültetéshez.

Délben elindultam az OIK-ba visszavinni a lejárt könyveket. Kivettem egy Milos Formann filmet (cseh, magyar hanggal), hátha a Nóra nagyinak a hétvégén ezzel is a kedvébe tudok járni, magamnak pedig egy Jules Verne könyvecskét franciául, hanganyaggal együtt.

A 4-es villamosig ráérősen sétáltam a napos Duna parton.

A Brushup-on, ma rendhagyó program volt. Katie a kiscsoportos foglalkozásra meghívta a Michigan-ből Magyarországra érkezett barátait. Ők meséltek az ő családjukról, nekünk meg a saját családunkról kellett egy összefoglalót elmondani, majd egymást kérdezgettük a részletekről. Utána a két kiscsoport egyesült és közös kézműves foglalkozás keretében születés napi és üdvözlő lapokat készítettünk.

Közben majszoltuk az egyik Zsuzsa sütötte meggyes pitét. A másik Zsuzsa pedig arról számolt be, hogy ő mennyi könnyített Penguin Readers kiadású könyvet olvasott és azt milyen könnyítési fokozatokban. Teljesen ki voltam akadva azon, hogy én hozzá képest milyen lusta vagyok. Elhatároztam, hogy mostantól én is rá fogok tenni egy lapáttal.

Hazaérve Áront már otthon találtam. Beszámolt a suliban töltött napjáról, majd Internet.

Megjöttek Kínából a jumper kábelek, miközben én még sehol sem tartok az arduino programozási tudásommal.

Áron este hat előtt egy perccel (tehát az utolsó percben) indult el Krisztához a külön angolra. Engem arra kért, hogy hétre menjek érte, de ne késsek!!

Igyekeztem időben odaérni, fel is mentem érte, hogy még Krisztával is válthassak néhány szót.

Onnan Hassanékhoz mentünk.  Már nagyon régen nem voltunk náluk. Kamel nagyot nőtt és sokat mesélt az iskoláról, Áron volt osztálytársairól. Nekem fontos megbeszélni valóim voltak Hassannal. Közben a felesége finom, de kicsit csípős cukrozott gyömbérrel kínált. A több mint két óra úgy elszaladt, hogy észre sem vettük-

Este ¼ 10-re értünk haza. Árontól már semmi mást nem kértem, csak hogy fogmosás és zuhanjon az ágyba. Még egy kis vita volt azon, hogy olvashat-e vagy nem, de határozottan nemet mondtam.

Én még behoztam az erkélyről a paradicsom palántákat, nehogy éjjel megfázzanak.