Áron nagyon későn indult el reggel. Szinte minden nap mintha megtoldaná
egy perccel az indulást. Ma már 7:23-kor indult, amikor jól tudja, hogy csak
akkor vagyok nyugodt, ha 7:12-ig elhagyja a terepet.
Én még egy picit lustálkodtam, végiggondoltam, hogy mit álmodtam,
azokat megpróbáltam ki-Freud-ozni, összeszedtem a gondolataimat és összeraktam
a mai programot.
Felhívtam Ellit és megbeszéltem vele, hogy kora délután kigurulok
hozzá.
Reggeli után kivittem a palántákat napozni az erkélyre, és a jó görög
bölcselet szerint: „Ha már nekikezdtél
egy munkának, akkor már a (nehezebbik) felén túl vagy". A zárójelben való toldás
tőlem. Ezt ismételgetve elővettem a vadi új Mr. Ti ablakmosó szerszám
készletet, hogy bevessem. Eredetileg húsvétra szoktam az ablakokat megpucolni,
de az idén azzal az ürüggyel halogattam, hogy még nem jött meg a Mr. Ti
készlet. Nos, ezen a címen nem lehetett már tovább halogatni a dolgot, mert
megjött.
Összesen nyolc tábla ablaküveg van a lakás három szobájában és egy a
konyhában. Akármilyen jó az új ablaktisztító készlet, ennek csupán a harmadát
volt türelmem elvégezni. Van még idő és az ablakok nem szaladnak el.
Délben megettem egy nyugger levest.
Kitettem Áronnak a zongora pénzt, hogy ha addig nem érnék haza, tudjon
menni a zongoraórára.
½ 2 körül értem Ellihez. Rendbe tette a lábaimat. Utána becsavartam a
neki szánt LED lámpákat, ami neki is tetszett.
Hazafele úton betértem a volt munkahelyemre és legalább egy fél órát
beszélgettem a volt kollégáimmal.
Amikor hazaértem, Áron éppen akkor jött meg a zongoraóráról. Röviden
beszámolt az óráról és már ment is Internetezni.
A sorrendből majdnem minden kimaradt és ezen egészen a lefekvésig vita
volt közöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése