Egyedül mentem a piacra angol szalonna, sütni való szalonna, egy egész
csirke, és egy doboz tojás.
Hentesnél debrecenit vettem a holnapi reggelihez.
A villamos boltban, ha már ilyen közel vagyok, akkor csak egy
csatlakozót kerestem az világítást bekapcsoló szerszámszekrényhez.
Vasudvarban egy tubus szilikont kellett vennem, mert az összes többi,
ami otthon volt, beszáradt.
Csavar szaküzletet is a szekrény miatt kellett felkeresnem és ott majdnem
mindig megkapom, amit keresek, csak az a probléma, hogy a bácsi olyan alacsony
árakat mond, hogy azt nem is értem. Szerintem ő 40-50 évvel ezelőtt árazta be a
csavarjait és az óta alszik, és nem veszi észre, hogy már minden hússzor
annyiba kerül. Most például két féle olyan csavarból kértem 10-10 darabot,
amilyeneket máshol hiába kerestem volna. A bácsi akkurátusan felírta egy darab
papírra, majd elnézésemet kérte, legyek türelemmel, mert ez csak a külső
raktárban van. Amikor megjött, még
egyszer kérte az elnézésemet, a várakoztatás miatt. Gondosan átszámolta és
becsomagolta a csavarokat, majd leült a számítógép elé, hogy megnézze az árakat
és kiállította a számlát. Nagyot sóhajtott – mint aki azt mondja: sajnos ez ennyi – „Ötven forintot kérek.” Ez nekem
olyan volt, hogy kínomban megkérdeztem: „Nem adhatnék 100-at?”
-
Miért, adjak még 10-10-et?
-
Adjon.
Visszaérve elkészítettem a reggelit és a tálaláskor már Áront is
kicsaltam az ágyából.
Sajnos az ősszel Gáboréktól örökölt egyetlen szőlőkaró, amit nagy gonddal,
akkor azonnal elültettünk, nem akar megeredni.
Felszereltem a huzika elektromos központjába kis kínai digitális
voltmérőt.
Áron átbiciklizett Levente barátjához, de Levi egy osztálykiránduláson
volt.
Feltettem a sok zöldséges csirkelevest, meg a csirkét is rátettem a
zöldségágyra a római tálban. A fenekébe betettem egy hajától megfosztott narancsot
és a csirkét jól megtűzdeltem fokhagymával.
Átmentem Bénihez megnézni, hogyan dolgozik nála a festő-mázoló, mert a
mi ablakainkra, zsalugátereinkre is ráférne egy állagmegóvó favédő mázolás. A
mester átjött és felmérte a munkát, azzal, hogy holnapra ad egy árajánlatot.
Két paradicsom palántát már a végleges helyére ültettem és egy-egy karót
is leszúrtam melléjük.
B. Gábortól kértem két vezetékvégződést, hogy be tudjam kötni a
digitális voltmérő chipet. Beszereltem és nagyon jól szuperál. Nagyon tetszett.
Ezentúl nem kell minden alkalommal elővennem a voltmérőt, mert itt állandóan
kiírja az akkumulátorok feszültségét.
Az ebédre feltálalt csirkelevesnek csak Mannánál volt sikere, mert ő az
aprólékot imádja.
Délután kiteregettem a leáztatott bélyegeket és amelyek már majdnem
megszikkadtak, azokat be is tettem a préselő könyvekbe.
Este átjött Anna és így hárman ettük a római tálból a sült csirkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése