2015. december 12., szombat

tejfölös bableves

Fél tízig lustálkodtunk és csak utána indultunk a piacra. 

Indulás előtt beáztattam egy kis adag tarkababot. 

A piac fele menet ki kellett venni némi pénzt az ATM-ből. 

Esztikétől vettünk egy maroknyi hordós káposztát, mert abban sok a C-vitamin, a kolbászosnál egy darab füstölt gerincet a majdani bablevesbe, és egy doboz tojást. 

A vegyesboltban vettünk Nescafe-t és szeletelt kenyeret.

Itthon azután párhuzamosan nekiláttam a konyhában a reggeli készítésnek és odatettem főni a bablevest is. Ez utóbbiba rengeteg füstölt cuccot és sok zöldséget tettem, Áronnal pedig megbeszéltem, hogy ebben fognak főni Manna aprólékai is, az nem árthat a bableves ízének.

Manna természetesen ki-be járkál. Jó lenne, ha eldönteni, hogy hol jobb, bent vagy kint.

Miután teletömtük a hasunkat a reggelivel, folytattam a bableves készítést, Áront pedig rábeszéltem, hogy lévén már délután van, kapcsolja ki a számítógépet és üljön le felvételi feladatsort csinálni. Ez ügyben telefonon keresztül igénybe vettem Emőke segítségét is.

Délután átmentünk Gulyásékhoz. Odamenet Áron először Leventét látogatta meg és csak később jött át onnan.Vittünk nekik két tányér kocsonyát. Juditot felköszöntöttük névnapjára, aki ellentmondást nem tűrve terített és így ott ebédeltünk.

Már hat óra is elmúlt, amikor hazaindultunk.

Visszajövet Áron odafent megint felkapaszkodott az Internetre én meg lent írtam a blogomat.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Áron odafent nagyon nekikeseredetten sír. Azonnal felrohantam és próbáltam megtudni, hogy mi az, ami ennyire bántja. Azt mondta, hogy majd el fogja mondani, de ebben úgysem tudnék segíteni, ezt neki kell megoldania.

Mindig is azt gondoltam, hogy Áron hyper érzékeny, és titkon abban reménykedtem, hogy majd kinövi, de úgy tűnik, ezt nem lehet kinőni. Mondtam Áronnak, hogy amíg nem mondja el, nem lesz egy percre se nyugtom.


Otthon már nem vacsoráztunk, csak Mannának adtunk némi kaját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése