2015. december 26., szombat

Menekülés Dömsödre

A lustálkodás folytatódik, azzal a különbséggel, hogy én ½ 10-ig aludtam, Áron viszont már az ágyban a notebookhoz volt nőve.

Rögtön bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Nagyi – ahogyan az várható volt – nem telefonált. Áronnak többször kellett szólnom, hívja fel a nagyit, keljen fel, mosson fogat, öltözzön fel, pakolja, össze a cuccait tegye be Mannát a hordozókájába és induljunk es Dömsödre.

Áron mindaddig a füle botját sem mozgatta, amíg be nem jelentettem, hogy a reggeli tálalva. Akkor nagy nehezen, de még meztelenül kijött a konyhába reggelizni. 

Utána többször is megpróbálta hívni nagyit, de Ő egyszer sem vette fel a telefont.

Mire el tudtunk indulni már 11 óra fele járt. 

Nagyon nagy volt a köd, ezért a szokásosnál sokkal lassabban haladtunk. 

Azon teljesen ki voltam akadva, hogy a szembejövő autóknak legalább a negyede, be sem kapcsolta nem hogy a ködlámpáját vagy a tompítottját, de még a helyzetjelzőjét sem. Ilyenkor hol van a közlekedés rendészet?

Azzal nem volt gondunk, hogy hol álljunk meg és mit vásároljunk, mert a benzinkutakon és a Nemzeti Dohányboltokon kívül minden üzlet zárva volt.

¼ 1- re érkeztünk meg a bázisra. Manna azonnal elindult vadász körútjára, mi pedig bejutottunk a már langyos (17,5 C) házba. Bár odakint sem volt farkasordító hideg, mindössze 3॰C – aminek Áron nem örül, mert már szeretne korizni a befagyott holtágon -, de azért a hangulat kedvéért begyújtottam a cserépkályhába is.

Egy kis favágás a testmozgásnak sem árt. Még nincs két óra és már a cserépkályhában is ropog a tűz.

lután jutottunk el odáig, hogy az otthonról hozott csirkelevest megmelegítsük és pirítós kenyérrel azt ebédeljük.

Áron azt kérte, hogy vacsorára készítsek palacsintát. A palacsinta tésztája nem lett olyan vékony és finom, mint amilyenre számítottam és ennek az volt a fő oka, hogy finomliszt helyett réteslisztet használtam. Az ízét illetően azonban jót tett neki, hogy a tésztába tettem reszelt almát és vanília cukrot is.

Áron segített, de a töltelék miatt össze is balhéztunk. Én azt terveztem, hogy a saját befőzésű cseresznyelekvárt összekeverem ugyancsak saját termésű darált dióval, Áron viszont közölte, hogy ha a lekvárba diót is keverek, akkor ő nem kér belőle.

Felhívtam Emőkét, mert be kellett árulnom Áront, hogy egész nap csak Internetezik, ahelyett, hogy megoldana egy-két feladatsort.

A palacsinta végül finom lett és Áron utána elvégzett egy Magyar nyelvi és egy Matematikai feladatsort.

Judit (Levi anyukája) Skype-on üzent, hogy el ne szalasszam az M2-n megnézni az Elton John koncertet. Megnéztem, nagy volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése