A lustálkodás folytatódik, azzal a különbséggel, hogy én ½ 10-ig aludtam,
Áron viszont már az ágyban a notebookhoz volt nőve.
Rögtön bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.
Nagyi – ahogyan az várható volt – nem telefonált. Áronnak többször kellett
szólnom, hívja fel a nagyit, keljen fel, mosson fogat, öltözzön fel, pakolja,
össze a cuccait tegye be Mannát a hordozókájába és induljunk es Dömsödre.
Áron mindaddig a füle botját sem mozgatta, amíg be nem jelentettem, hogy a
reggeli tálalva. Akkor nagy nehezen, de még meztelenül kijött a konyhába
reggelizni.
Utána többször is megpróbálta hívni nagyit, de Ő egyszer sem vette
fel a telefont.
Mire el tudtunk indulni már 11 óra fele járt.
Nagyon nagy volt a köd, ezért a szokásosnál sokkal lassabban haladtunk.
Azon teljesen ki voltam akadva,
hogy a szembejövő autóknak legalább a negyede, be sem kapcsolta nem hogy a
ködlámpáját vagy a tompítottját, de még a helyzetjelzőjét sem. Ilyenkor hol van
a közlekedés rendészet?
Azzal nem volt gondunk, hogy hol álljunk meg és mit vásároljunk, mert a
benzinkutakon és a Nemzeti Dohányboltokon kívül minden üzlet zárva volt.
¼ 1- re érkeztünk meg a bázisra. Manna azonnal elindult vadász körútjára,
mi pedig bejutottunk a már langyos (17,5 ॰C) házba. Bár odakint sem volt
farkasordító hideg, mindössze 3॰C – aminek Áron nem örül, mert
már szeretne korizni a befagyott holtágon -, de azért a hangulat kedvéért
begyújtottam a cserépkályhába is.
Egy kis favágás a testmozgásnak sem árt. Még nincs két
óra és már a cserépkályhában is ropog a tűz.
Délután jutottunk el odáig, hogy az otthonról hozott csirkelevest megmelegítsük
és pirítós kenyérrel azt ebédeljük.
Áron azt kérte, hogy vacsorára készítsek palacsintát. A palacsinta tésztája
nem lett olyan vékony és finom, mint amilyenre számítottam és ennek az volt a
fő oka, hogy finomliszt helyett réteslisztet használtam. Az ízét illetően
azonban jót tett neki, hogy a tésztába tettem reszelt almát és vanília cukrot
is.
Áron segített, de a töltelék miatt össze is balhéztunk. Én azt terveztem, hogy
a saját befőzésű cseresznyelekvárt összekeverem ugyancsak saját termésű darált dióval, Áron viszont közölte, hogy ha a lekvárba diót is keverek, akkor
ő nem kér belőle.
Felhívtam Emőkét, mert be kellett árulnom Áront, hogy egész nap csak
Internetezik, ahelyett, hogy megoldana egy-két feladatsort.
A palacsinta végül finom lett és Áron utána elvégzett egy Magyar nyelvi és
egy Matematikai feladatsort.
Judit (Levi anyukája) Skype-on üzent, hogy el ne szalasszam az M2-n
megnézni az Elton John koncertet. Megnéztem, nagy volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése