Reggel négy óra magasságában nagy
nyávogással keltett. Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne, de csak annyit mondott,
hogy „találd ki.”
Próbáltam, hogy hátha éhes, hátha
szomjas, hátha csak be szeretne menni Áronhoz, de egyik se jött be. Akkor
magamra kaptam a fürdőköpenyt és a cipőt és mondtam neki, hogy gyere, lemegyünk
és kiengedlek, de Emőke ajtajánál tovább nem akart menni. Gondoltam benyitok,
de az ajtó zárva volt. Emőke meghallotta a kilincs nyikorgását és azonnal
kinyitotta az ajtót. Manna bement.
Próbáltam visszaaludni és ez
azonnal sikerült is.
Későn keltünk.
Áron rögtön
bejelentette, hogy elmennek Emőkével nadrágot vásárolni.
Amíg Áron odavolt gondoltam
veszek egy nagyobb, hajmosással kombinált fürdőt, és meg is borotválkozom,
mégiscsak Karácsony este lesz.
Már dél körül járt, amikor
nekiálltam az ünnepi vacsora készítésének. Legelőször a francia saláta
alapanyagát tettem fel főni, Amikor az már kész lett vágtam bele még apró
almadarabkákat, apróra kockázott kovászos uborkát és a nagy üveg falusi tejfölön felül
került bele só, őrölt bors, olíva olaj, citromlé és húsa, mustár, majonéz,
olíva olaj, szójaszósz, fokhagyma zúzalék, rozé és méz.
Eleddig ennek mindig
nagyon nagy sikere volt, köszönhetően annak, hogy néhány általam kitalált
adalék, egyetlen szakácskönyvben sincs benne.
Közben Nóra nagyi telefonált és
bejelentette, hogy nem érzi jól magát és nagyon sajnálja, de este nem tud hozzánk jönni.
Utána már csak a hal panírozása és kisütése maradt. Ez sokkal macerásabb,
mint az előző francia saláta.
Közben Katika – hogy ne legyen nagyon egyhangú a sok hal – hozott egy tál
frissen készült halászlét.
Emőkével megbeszélve az a változat is felmerült, hogy mi lenne, ha az
ünnepi vacsorát a Nóra nagyihoz költöztetnénk. Ezt a változatot meg is
beszéltem Nóra nagyival, de ő azt javasolta, hogy inkább karácsony másnapján
látogassuk meg.
Az ünnepi terítéshez, még ki kellett vasalnom egy ünnepi asztalterítőt. Egy
kicsit Áron is segített a terítésben.
A vacsorához bekapcsoltam a bluetooth sztereó hangfalat és a kütyüről
szóltak a karácsonyi dalok.
Az ünnepi vacsora mindenkinek nagyon ízlett. A Judit féle bejglivel és
rozéval zárult a menü.
Vacsora után mindenki a karácsonyfa alatt kereste az ajándékát. Nagy volt
az öröm, mert mindenkinek jutott nagy meglepetés.
Én például egy gyönyörű nagy
fekete bélelt dzsekit kaptam, amit azon nyomban fel is próbáltam. Ezen kívül
kaptam Emőkétől egy háromnyelvű Új Testamentumot, ahogyan Emőke mondta, azon a
három idegen nyelven (Francia, Német és Angol), amelyeken beszélek.
Emőke nem
tudja, hogy a francia nyelvet nap mint nap egyre kevésbé értem, mert felejteni
sokkal könnyebb, mint tanulni.
Közben Tibcsi telefonált és Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánt.
Áron és Emőke utána lementek sétálni, én pedig megírtam az utolsó két nap
blogját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése