Csipetke

Nagy lustálkodás után ½ 10-kor keltünk. 

Áron kérte, hogy még egy kicsit bújjak oda hozzá. Ennek annál inkább tettem szívesen eleget, mert még mindig nem felejtettem el Áron tegnapi lelki sérülését és ha ő nem kérte volna, akkor én tettem volna meg.

Manna természetesen már kora reggel ki-be mászkált.

Reggelire a változatosság kedvéért sok bundás kenyér, nekem kocsonya és vajas kenyér tejeskávéval, de Áron most kérte, hogy neki most ne készítsek kakaót.

A bőséges reggeli után, mint ahogyan tegnap megígértem, átmentem Gabikáékhoz. Áronnal megbeszéltük, hogy addig nekilát egy feladatsor megoldásához.

Gabikáéknak és Áginak is vittem kocsonyát, Rokkónak meg a tegnapról maradt csontot. Ott egy kávé mellett elmagyaráztam, hogyan kellett volna egyszerűbben átküldenie az akkuról készült fotót.

Búcsúzóul még kikérdeztem Gabikát, hogyan kell a bablevesbe készíteni a csipetkét. Annyit mondott, hogy egy tojás, liszt és egy csipetnyi só, de ha nem akarom, hogy szétfőjön, akkor tegyek bele egy kis grízt is.

Ahogy visszaértem, újra feltettem főni a bablevest és amikor már zubogott elkezdtem a csipegetést. Gabika azt nem mondta, hogy ez milyen macerás dolog és több mint egy órát vesz majd igénybe.

Áron közben elkezdett egy matematikai feladatsor megoldását.

Mire a csipetke megfőtt, hívtam Áront ebédelni, de neki, mint rendszerint, most sem sikerült azonnal elszakadnia a számítógéptől.

Végül három órára sikerült leülni, ebédelni. A tejfölös füstölt húsos bablevesnek nagy volt a sikere.

Idejekorán és tudatosan kezdtünk hozzá az összepakoláshoz, hogy legkésőbb ½ 5- kor el tudjunk indulni haza, hiszen 6-kor kezdődik Áron angol órája.

Az indulás 5 perc késéssel sikerült.

½ 6-ra hazaértünk. Áron felment az angol cuccaiért és már indult is a külön angolra, de azért még bejelentette, hogy angol után dolga van Olivérrel és így csak ½ 9-re jön haza.

Én ráértem mindent felcipelni. Katika varázsolt a lakásban. Nagy tisztaság és rend fogadott. Az íróasztalon postacsomag, megjött az 1000 W-os inverter. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog szuperálni.

Amíg vártam Áronra, átnéztem a délután készítette matek feladatsorát, amiben azt nehezményeztem, hogy bár még lett volna ideje a 45’-ből, mégse végezte el a megoldások próbáját, ami az egyik példánál különösen hasznos lett volna.

Lefekvés után Áronnal megint nagy vita, hogy mikor legyen a villanyoltás. ¼ 11-kor már elvesztettem a türelmem és kérdezés nélkül eloltottam a szobájában a villanyt.