Nagy ugrás a gyerek-németben

Áron is élt a lustálkodás lehetőségével és csak ½ 9 előtt indult az iskolába. Én egy visszafogott reggeli után kapcsoltam be a notebookot. 

Ili lehozta a bélyegek árát és elfogatott egy új tányér kocsonyát.

Akármennyire ma sok a szabadidőm, a betervezett feladatokat, csak nagyon cammogva végeztem el.

Ebéd gyanánt én is bekaptam egy tál kocsonyát és lassan kezdtem készülni a gyerek-németre.

Először Áron érkezett haza, majd négy órakor megjöttek a fiúk (Olivér és Bálin) is.

A gyerek-német gyakorláson egy bátor lépésre szántam el magam. Úgy gondoltam, hogy mostanra már olyan nagy a passzív szókincsük és a nyelvtani alapismereteik, hogy itt lenne az ideje, hogy teljes történeteket meghallgatva, az aktív szókincs készletükből próbálják visszaadni a történeteket. 

Még számomra is megdöbbentő lett az eredmény. Először is majdnem mindent értettek és a saját szókincsükkel elenyésző hibákkal a lényeget vissza is tudták adni.

Arra biztattam őket, hogy kezdjenek el német TV műsorokat és németre állított videókat nézni.

Elmenetelük után Áron Emőkével együtt csak a Mannával törődtek, velem csak annyiban, hogy Emőke küldött egy doboz valamiféle marha velős csontot.

Áronnal a rakott krumpliból melegítettünk magunknak két tányérral és azt káposztával töltött uborkával vacsoráztuk.

Vacsi után még megpróbálkoztam egy online sakkpartival, de azt hamar elvesztettem. Utána még tudtam egy partit nyerni a vigasz ágon, de az már csak szépségtapasz volt.