Megint sokáig lustálkodtunk és
csak utána jött a reggeli. Áron megint dicsérte a bundás kenyeret.
Az okos telefonom szőrén-szálán
eltűnt. Olyan mértékű a feledékenységem, hogy az már elviselhetetlen. Végül Áron segített előkeríteni, úgy hogy
felhívott a mobiljával és ebből rájött, hogy a kütyüm a könyvespolcon, de a
könyvek mögé beesve bújt el. Fő az, hogy meglett.
A feladatsor készítése csak
nagyon nehezen indult be. Amikor Áron elkészült vele, rögtön nekiálltam a javításnak. Az eredmények láttán némi vita alakult ki, de az Internetről letölthető javítókulcs mindent eldöntött.
Minden pihenésnek egyszer eljön a
vége. Úgy kell készülődnünk, hogy holnap reggel indulunk vissza Budapestre.
Szerencsére Emőke lerendezte a hátteret. Megszervezte, hogy Katika kitakarítson
és a hűtőből minden fölöslegeset kidobált. Mindezért nagyon hálás vagyok neki.
Délben nekiálltam újabb
feladatsort kinyomtatni, azután szigorúbbra vettem a figurát és letiltottam
Áront a számítógépről, de annyira, hogy Norcit is megkértem, legyen ebben a
segítségemre.
Megegyeztünk abban, hogy január 16-ig csak este és maximum fél óra az, amit Áron és Leó egymással skype-olhatnak.
Kora délután átjött Levente.
Interneteztek, sakkoztak, sőt nekem is felkínáltak egy-egy partit.
Levente kikapott ellenem, de Áron - igaz, hogy huszár előnnyel -, de alaposan elvert.
Estefelé megettünk két tányér
csirkeaprólék levest, a maradékot pedig a hűtőből holnap hazavisszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése