Áron reggel azzal búcsúzott, hogy ma nem fél háromra, hanem kb. fél hatra
ér csak haza, mert a suliban ma délután Luca napi ünnepség van és azon ott
szeretne maradni. A feladatot kiadta, Mannát minél előbb vigyem le és délután
hozzam is föl, hogy a sötétben már ne kelljen keresgélni.
Amint Áron elhagyta a pályát, nekem is fel kellett kelnem ahhoz, hogy
kilencre el tudjam vinni az elektromos zongorát Mariannak és még előtte
bekapjak valamilyen reggeli félét.
A fürdőszoba után feltettem egy szál debrecenit és egy tojást főni. Amíg az
főtt, szétszedtem a zongorát (állvány, kottatartó, hangfalak, billentyűzet).
Reggeli után levittem a kisebb tartozékokat, majd becsöngettem Istvánhoz,
hogy segítsen levinni a klaviatúrát. Nagy nehezen betettük az utastérbe. (Keresztben
hiányzott 1-2 cm).
Mannát kérdeztem, hogy van-e kedve lejönni, de úgy látszik, ő már fent
tudta, hogy lent milyen ronda ködös idő van.
Már úton voltam, amikor Nóra nagyi telefonált, hogy nem érzi jól magát és
így ne várjuk délután, mert nem tud velünk jönni Dömsödre.
½ 9 után indultam, de a nagy dugó miatt nem sikerült odaérnem 9-re. A rövid
idő alatt, amíg a kapucsengőnél kerestem Marianna nevét, hogy felcsöngessek,
jött a parkoló kőr és jól megbüntetett.
Mariannal ketten vittük be a klaviatúrát.
Hazafele beugrottam a Nagyszeben térnél a kínai üzletbe és vettem egy
flanel inget, hogy a régi, már teljesen szétfeslettet végre kidobhassam.
Utána
még a hentesnél egy nagy adag kocsonyának valót, hogy csak emiatt ne kelljen
megállnunk este a TESCO-nál.
Nem sokkal 10 óra után már haza is érkeztem.
Mannának megint felkínáltam a szabadtéri lehetőséget, de ő azt mondta, köszi,
majd Dömsödön.
Für alle Falle bekapcsoltam a Dömsödi Fűtést.
Norcival megbeszéltem, hogy csütörtökön szívesen kimegyek Ádámért a repülőtérre és onnan elszállítom a Nagymamájához.
Utána Duolingóztam és megírtam a
blogom.
Ebédre megint marhacsontvelő volt fokhagymás pirítóson.
Katikával megbeszéltem, hogy ne törődjön rendetlenséggel, a hétvégén
egyszerűen tolasson be a lakásba és takarítson.
Mannáért többször is lementem, de csak az utolsó próbálkozásomra volt
hajlandó előjönni. Akkor is csak annyit kérdezett: „Miért, van valamilyen finom
kaja?” Nincs –mondtam - , semmi különös, de indulunk Dömsödre.
Áron nagyon későn ért haza a Luca napi ünnepségről, de azért hat óra után
nem sokkal már el tudtunk indulni.
Nem mentünk a TESCO-ba, csak egyenesen M7 és M0. Szigethalmon azért
megálltunk némi gyümölcsitalért, sárga és fehér répáért.
Nyolc óra tájban begördültünk a bázisra.
A kipakolás és a Manna szabadlábra helyezése után, az első dolgom az volt,
hogy feltegyem a kocsonyát főni és begyújtsak a cserépkályhába.
A 17 ॰ C után a belső hőmérséklet hamar
felment 21 ॰C-ra.
A kocsonya az előírás szerint
csak hosszan és nagyon lassú tűzön főtt.
A zöldségek megpucolásakor kértem
Áront, hogy készítsen egy cédulát „Petrezselyem 2015,12.11” felirattal, hogy a mélyhűtőbe bedobozolhassam.
11 óra után még vita volt, abban,
hogy a hétvégén mikor kell egy 14 éves gyereknek lefeküdnie.
Éjfélkor végre kiporcióztam a
kocsonyát, kitelepítettem az istállóba és elmehettünk lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése