2015. július 23., csütörtök

Áron egyedül van Dömsödön

A Bartók rádió hangjaira már hét óra előtt felébredtem. Természetesen a hőn utált Traxiparine-nal kezdtem.

Reggelire a negyedik zsemlébe tettem az utolsó két szelet disznósajtot és utána ittam egy tejeskávét.

Mire a 139-essel és a  128-assal eljutottam a János kórház Traumatológiájára felülvizsgálatra, már majdnem ½ 11 lett. Azonnal bejelentkeztem, de mire sorra kerültem, egy újabb óra telét el. Ezek a várakozások egy cseppet sem estek a nehezemre, mert közben tudtam olvasni a Lackfi János könyvét, amit egyre jobban élvezek.

A kórház állapota egyre siralmasabb. A férfi WC-ben készítettem egy fotót a WC papír tartóról és arról, hogy azon sincs papír.

A doktor úr meg volt elégedve a karom gyógyulásával és szeptember 3-ra írta meg a következő behívómat.

Hazafele már gyakorlott voltam az ideális útvonalat illetően (128, 139).

Otthon mindent gyorsan összecsomagoltam és útba ejtve a kis kínait (ahol bevágtam egy szecsuanit), mentem a Népligeti buszpályaudvarra.

Öt percen belül 14:35-kor) indult a Dömsödi gyorsjárat. A buszon nagyon jó volt a klíma.

Elővettem a notebookot és megírtam a mai nap eddigi történéseit.

Amikor megérkezett a busz Dömsödre, gondoltam, hogy húsz éve után itt az ideje, hogy megvizsgáljam, hogy a Dabi végállomástól, vagy a CBA megállótól messzebb-e a házunk.

Úgy tűnt, hogy az újólag felfedezett Dabi végállomás egy picivel közelebb van.

Kicsit felpakolva, először a Leviékhez mentem, ahol anyukája mondta, a két fiú nálunk van.

A további gyalogúton nagy mennydörgés fenyegetett azzal, hogy mindjárt bőrig fogok ázni.

Szerencsémre éppen akkor jött Halász Boróka és felvett az autójába. Még a Gyivi Jani telefonszámát is megadta, mert lassan aktuálissá válik a téli tüzelő beszerzése.

Amikor megérkeztem, Áron nagy örömmel fogadott és rögtön hozzákezdett az élménybeszámolójához.

Nagyjából meg voltam elégedve Áron két napos önálló életével Dömsödön. A rendetlenség sem volt nagyobb, mint amire számítottam.

Felhívtam Gyivi Janit és rendeltem öt mázsa felkuglizott akácfát, amit ígérete szerint holnap reggel fog hozni.

Végre megjött a nagy zuhé, ma már nem kell locsolnom.

Áron és Levente kihasználják, hogy meghoztam a notebookot és egyfolytában azon lógnak.
Jött M. Marika és hozta a tegnap átutalt pénzt, ami azért jött nagyon jól, mert holnap reggel nyiván készpénzben kell kifizetnem a fát (18.000.- Ft.) Hozott még egy doboz tojást, amiért megvarrhatta a farmerem kirongyosodott nadrágszárát. (-:
Felhívtam Nóra nagyit és eldicsekedtem azzal, hogy Áron milyen felnőttesen viselkedett, amíg én Budapesten voltam.
Láttam, hogy  amíg nem voltam itt, azalatt Gábor elhozta az ajándékba ígért fali fiókos szekrénykét. A nagy fiókjait betettem a mosogatógépbe, a szekrény vázát pedig felszereltem.

Beígértem a fiúknak, hogy holnap reggel lesz egy kis meló, mert fel kellene stószolni a fát az istállóban. Levi rögtön felajánlotta, hogy reggel jön és segít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése