Salsa

Reggel még befejeztem a Malamud könyvet. A könyv folytatását az író az olvasó fantáziájára bízza. 

Beengedtem Mannát, aki az egész éjszakai csavargás után ugyancsak megéhezett.

Reggelire sonkás bundás kenyér rásült kék sajttal, hozzá lila hagyma, csípős paprika és saját termésű paradicsom, majd tejeskávé.

Felhívtam az Invitelt, de szomorú hírrel fogadtak, hétfő-kedd előtt nem lesz Internet.

Megnéztem az oda-vissza játszó elektromos mérőóra állását és egyenlegét. Sajnos akármennyire igyekeztünk mindent elektromos üzemben használni, úgy tűnik, hogy a jövő héttől a mérleg már megint átfordul többlet termelésbe. A mostani állás szerint a mérleg:

Vételezett: 6944 kWó
Termelt: 6913 kWó,

de amíg az átlagos heti vételezett fogyasztás 25 kWó, addig a heti termelés 100 kWó körül mozog.

Tíz óra után elgurultam a szépséghibás áruk üzletébe, ahol leróttam az 1900.- forintos tartozásomat és érdeklődtem a „garanciális” hűtőszekrényünk javításának előmeneteléről. Azt mondták, hogy a javítás megtörtént, vasárnap hozzák.

Onnan M. Marikáéhoz mentem a farmerem ügyében. Ő Nagykanizsán van a héten és csak hétfőn jön haza.

Csupa várakozás, de legalább a jövő hét jól fog kezdődni.

Ebédre megmelegítettem a  lecsó utolsó részletét. Ugyanolyan finom volt, mint amikor Áronnal készítettük.

Gabikáéknak készítettem három különböző típusú LED világítást 5, 9, 12 V egyenfeszültségre, hogy Ferinek ne kelljen vakoskodnia, amikor a TV hátuljába szeretne valamilyen vezetéket pl. HDMI kábelt bedugni. 

Átvittem és ott demonstráltam mind a hármat, közölve, hogy bármelyiket választják, ajándék, csak a hozzá való kis trafót kell beszerezniük, mert azt Áron zongorájából csak kölcsönbe tudom adni.

Gabika készített egy kávét, miközben Ferivel néztük a motoros Grand Prix-t.

Mire tőlük eljöttem, már egy kissé felhős lett az ég és páradús a levegő. Az is lehet, hogy ma nem kell locsolnom, mert azt ma elvégzi a Jóisten.

Hazajövet láttam, hogy az út leaszfaltozásáról a kocsibejárókat a fiúk saját zsebre vállalják, abból az aszfaltból, amit az útból kispóroltak. Egy kocsibejáró tíz guriga. Ilyen a magyar Wirtschaft.

Midőn ezeket a sorokat írom, Manna nem győz hízelegni. Abba is hagyom és adok neki valami ínyenc kaját.

Úgy döntöttem, hogy beteg jobb kar ide, beteg jobb kar oda én kimegyek a Dunára. Kivittem a kis létrát és becsobbantam. Bár kímélőre vettem a figurát, de azért próbáltam úszni. Nagyon jól esett és azt hiszem jót is tett.

Beszélgettem a Gáborék stégjén  Klárival és Gáborral, de főleg arról, hogyan kell elkészíteni a hekket. Gábor rizs köretet ajánlott, Klári pedig Salsa kenőcsöt hozzá. Már amikor elmesélték, elkezdett csorogni a nyálam.

Palit is meglátogattam a stégjüknél és beszélgettünk erről-arról.

Amikor visszavonultam, akkor Klári és Gábor átjöttek megnézni a szőlőnk állapotát és hoztak egy üveg Salsát. Gábornak pedig kölcsönadtam a Malamud könyvet.

Beirdaltam az egyik hekket és a vágásokba kipréselt fokhagymát tettem, majd az egészet megforgattam paprikás lisztben és úgy dobtam bele a fritőzbe.

Már éppen kitálaltam a kúp alatt a sült hekket rizzsel és Salsával, amikor megérkezett a szakember az Inviteltől és megpróbálta életre kelteni az Internetet. Az asztali gépen hálókártya hibát diagnosztizált, a notebookon pedig a Wifi fogadókészségét találta hibásnak. Hiába mondtam neki, hogy a notebook WiFi-je tegnap még 20 méter távolságról lopta a Gabikáék ADSL-jét.

Közben lenéztem, hogy mi van a hekkemmel, hát a Manna kilopta a tányéromról. Emiatt megkapta élete első pofonját. El is kotort azonnal, mert tudta, hogy mi a bűne.

Nagy hőség, nagy szárazság, nagy locsolás.

A vacsora finom volt.