Lazán és későn keltünk. Én főképpen húztam az időt, hogy
minél később kellejen megszúrnom (Fraxiparon) magam.
Hallottam, hogy Áron felkel és leviszi Mannát.
Felkelés után először leültem olvasni a Malamud
könyvemet. Azután megkértem Áront, hogy
készítsen valami reggeli félét. Hát, mit mondjak? Első osztályú reggelit
készített és azt is odahozta a félig fekvő székemhez.
Azért, hogy én is tegyek valamit, kicsit megpróbáltam összeszedni
a lakást, aminek minden sarkában, de szinte minden négyzetméterén vannak nem
odavaló dolgok. Az egyik régi bölcseletem, miszerint „A rend első feltétele, hogy
mielőtt előveszel valamit, két másik dolgot tegyél a helyére.”, egymagában úgy
látszik, hogy nem elegendő a rendhez. Most azt az új, pótlólagos rendszabályt
fogom bevezetni, hogy jártamban-keltemben egy-egy dolgot felkapok és ha már nem
kell, akkor kidobom, ha pedig kell, akkor a helyére teszem. Egyszer csak el
fognak fogyni a kupacok.
A konyhában elrámoltam a romokat (szemét, ill. mosogatógép).
Mielőtt késedelembe futnék, gyorsan átutaltam a TESCO vásárlókártya június havi hitelét,
aminek június 15. a határideje.
Összeraktam az évente egyszer esedékes „Életben-lét”
igazolási papírokat, mert elhatároztam, hogy azt most beviszem igazoltatásra az
Önkormányzathoz és utána fel is adom a német nyugdíj intézetnek. Minden simán
ment, kivéve azt, hogy az okmányirodában nem volt egy (németül tudó) aláíró.
Azt mondták, majd telefonon értesítenek, hogy mikor jöhetek be az aláírt
igazolásért. Hogy miért nem e-mailben, (mert az ingyen van), azt csak ők
tudják. Nem probléma, a nyugdíjas állampolgárnak van ideje arra, hogy egy újabb
1 ½ órát rászánjon erre.
Áront megkértem, hogy kezdje el összerámolni a kis bőröndjét,
mert kedden megint elutazik egy hétre.
Elindultam a Budaörsi Orvosi Rendelő Intézetbe az ultrahang
beutalómmal. A két busszal (8, 240) hamar odaértem, de a betegfelvételnél azt
mondták, hogy csak akkor tudnak felvenni,
ha a Fizikoterápián megerősítik, hogy ma még tudnak fogadni.
Valóban sokan várakoztak UH-ra, de bekopogtam és régi
ismerősöm Andi azt mondta, hogy vetessem fel magam, valamikor majd csak sorra
kerülök. Mondtam, hogy nem probléma, mert
van olvasnivalóm és különben is, addig elmegyek venni valami lábbelit, mert a
cipő, ami rajtam van, már az utolsókat rúgja.
Felvetettem magam és indultam az Auchanba, mert emlékeztem
arra, hogy ott van egy Deichmann cipőbolt.
Hamar odaértem és ott találtam magamnak csekély 6500.-
forintért egy viszonylag jó minőségűnek kinéző nyári lábbelit. Nagy
megkönnyebbülés volt a felpróbált cipőt a lábamon hagyni és a pénztárosnőt arra
kérni, hogy a másikat dobja ki.
Utána éhhalál ellen bekaptam egy szecsuani csirkét párolt
zöld körettel és indultam vissza az
Orvosi Rendelőbe.
Nem kellett sokat várakoznom míg sorra kerültem és addig is
olvasgattam.
Andika megUH-zta a jobb felkaromat és már indulhattam is
haza.
Itthon bevallottam Áronnak, hogy nélküle vétkeztem, de most
lemegyek vele a kis kínaiba és ott leszek, amíg ő is megebédel. Így is lett. Ő egy
nagyadag amerikai mézes csirkét rendelt sült tésztával.
Amikor feljöttünk sokadszor kértem, hogy pakolja be a
kis bőröndjét, írjon egy leltárt két példányban is csináljon egy kis rendet a
szobájában
Áron felhívta Nóra nagyit, hogy akkor holnap reggel hány
órára menjen és melyik busszal szeretnének indulni Egerbe. Nóra nagyi mondta,
hogy ő még ezt nem fixálta le Egerrel, mint ahogy azt két napja mondta, de
akkor most felhívja őket. Áron ezt elég rosszul viselte, de nem szólt semmit,
csak kérte, hogy utána szóljon vissza nekünk.
Miután egy-két óra múlva sem csörgött vissza, mi hívtuk fel és meg is
beszéltük vele, hogy ma délután beállítunk hozzá és majd holnap reggel
eldöntik, hogy mikor szeretnének indulni.
Nemsokára felszálltunk a 139-es buszra és Áron kis bőröndjével mentünk a
nagyihoz.
Az első dolgunk az volt, hogy az új számítógépébe Internet hozzáférést
leheljünk. Utána Áron elkezdte a nagyi beiskolázását, azzal, hogy megmutatta,
hogyan kell bekapcsolni, elérni a Google-t, majd megkérdezte a nagyit, mondjon
valamit, hogy mire kíváncsi, mert azt szerette volna demonstrálni, hogy ott a
nagyi mindenre kaphat választ.
-
Most nem vagyok
semmire kíváncsi. Ti tudjátok, hogy holnap honnan és mikor indulnak autóbuszok
Egerbe?
-
Na végre, - mondta
Áron -, csakhogy kibökted, hogy mire vagy kíváncsi.
Leültette a nagyit maga mellé és vizsgáztatta:
-
Kapcsold be a gépet
Nagyi. Most kattintsál a Google-re és oda írd be, hogy Volán Budapest – Eger.
Amikor kijött a teljes menetrend, akkor a nagyi elájult, hogy ez a
számítógép ezt is tudja?
Gondoltam, akkor Áron innen már nélkülem
is tudja folytatni a képzést. Érzékeny búcsút vettem és elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése