Áront nem lehetett reggel 10 óráig se az asztalhoz csalogatni.
Kihasználtan az alkalmat és elmentem bevásárolni. Arra kértem, hogy mire visszajövök,
rámolja ki a mosogatógépet.
Vettem tartós tejeket, szeletelt füstölt tarját és sajtot a
reggelihez, a tervezett lecsóhoz pedig vöröshagymát és lecsókolbászt. Még egy
fél görögdinnyét is hoztam.
Amikor visszaértem még semmi sem történt a mosogatógép körül.
Kértem, hogy segítsen behordani a vásárolt dolgokat. A három
tartós tejből egyet behozott, mondván, hogy reggelire úgy sem kell több. A
többi tejet kint hagyta az autóban, amire tűzött a nap. Végül én hordtam be,
mielőtt felforrna az autóban.
Reggeli után kérdeztem, hogy tudna-e segíteni a fűnyírásban vagy
a gazolásban, de mondta, hogy most nem tud, mert valakivel kapcsolatban van az
Interneten.
Elkezdtem a füvet nyírni, és amikor már nem nagyon sütött a nap,
délután négykor, kérdeztem Áront van-e kedve lejönni velem a Dunára úszni
egyet. Mint hat napja egyszer sem, úgy most se volt kedve, mert az Internet.
Ekkor elszakadt bennem a cérna. Se tanulás, se olvasás, se segítés, csak az
Internet. Határozottan megkértem, hogy menjen haza.
Szomorúan egyedül mentem ki a napi úszásomra. Gábor és a Klári
ott horgásztak, sütkéreztek. Az unokáik ugráltak a vízbe, Feri szörfözött, én
úsztam.
Este megmelegítettem magamnak egy nagy tányér csülkös bablevest
és utána még néztem a vizes VB-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése