A szokás szerint későn ébredtünk.
Reggelire meleg szendvicseket készítettem, hozzá lágy tojást és
a szokásos zöldségeket.
Hogy ne legyek teljesen készületlen a vendégek fogadásában, az
ebédre kiolvasztottam két doboz tavalyi csülkös bablevest és feltettem lassú
tűzön melegedni.
11 óra környékén telefonált Szákika, hogy már itt vannak
Dömsödön, de egy kicsit elkeverte őket a navigáció. Távsegítséggel korrigáltam
és így nagyon hamar megérkeztek.
Áron nagyon udvariatlanul le se jött köszönteni őket.
A látogatás fő célja az volt, hogy Szákikával közösen megírjuk a
Toyota reklamációs levelét. Azonnal neki is ültünk és szerintem 1-2 óra alatt
elég jól sikerült vele elkészülnünk. A terv az volt, hogy Budapesten előbb
kinyomtatom és véleményezésre beviszem a nagyfőnöknek, hogy szerinte minden
fontosat beleírtunk-e.
Sanyi még meggusztálta a kivágandó almafát és közölte, ha
aktuális lesz, szóljak, ő majd kivágja, sőt fel is darabolja.
Mire ebédre került volna a sor Száki teljesen elzárkózott tőle,
Joli meg szófogadóan követte. A sok otthoni munkára hivatkozva 4 órakor
visszaindultak haza.
A notebook még mindig nem tud nyomtatni a HP nyomtatóra, mert
nincs fent a drivere. Először annak letöltése volt sikertelen, de azután Béla
letöltötte és átküldte, viszont a telepítése sem ment.
Elindultam, hogy úszom egyet. Áronnak nem volt kedve velem
tartani. Később ugyan elment a focipályára, de visszajövet nem hozta magával
Leventét, pedig egy vitát neki kellene eldöntenie, nevezetesen egy sor
csicsókáról, hogy az gaz-e vagy csicsóka.
Én leúsztam a napi kötelező távot (Karcsi bácsi bódés csónakjáig
és vissza).
Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor Áron tálalta a
csülkös bablevest.
Este megnéztem a Magyarország – Oroszország férfi vízilabda
mérkőzést. Nem bántam meg, mert jó meccs volt
Éjfél után szólnom kellett Áronnak, hogy most már kapcsolja ki a
számítógépet és feküdjön le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése