Nyolckor kivetett
az ágy.
Judit már
serénykedett a szűk konyhában. Kolbászos tojásrántottát készített.
Az én feladatom az
volt, hogy szerezzek be némi pékárut a reggelihez. A presszó előtt üldögélők
idegen nyelv tudása a „kenyér” szóig nem terjedt. Kénytelen voltam elővenni
vékonyka horvát szókincsemet (kruh), hogy megtudjam, merre van egy
élelmiszerüzlet.
Hoztam még egy zacskó crunchi-t is, aminek nagy
sikere volt.
Közben telefonált
Szabolcs és elnézést kért, hogy a múlt havi bért és az egyéb elmaradásait még
nem utalta át, de ígérte, hogy azt legkésőbb holnap utalja.
Az öt csillagos
szálláshely gagyiságát reményeink szerint a tenger vize fogja kompenzálni.
Az idő nagyon
kegyes volt a számunkra és a tenger is szuper, de egy sárkány típusú hárpia
odajött a mólóra, hogy ez az ő helye és ő ide gyógyulni jött és mi innen
menjünk el. Persze mi maradtunk, ő pedig egyfolytában morgott, sőt üvöltött.
¾ 2-kor jöttünk be.
Judit elkezdte
készíteni az ebédet. Levi megkínált egy kupica barackpálinkával. Csirkepörkölt
volt ebédre tarhonyával és cseresznyével, utána kávé és sör.
A fiúk nem
rajongtak az ötletért, de Judit ragaszkodott hozzá, hogy az ebéd után tartsak
nekik egy angol órát. Az óra nem volt egy egész óra, csupán 45 perc. A téma a
bemutatkozás volt. Utána én lepihentem, ők hárman pedig elmentek focizni.
Az apartmanban a
wifi jel erőssége néha szinte használhatatlan.
Vacsorára az otthon
készült csirkesült, ami után a fiúk még egy kicsit buliztak, de én hamar
elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése