Úton hazafelé

Reggel mire felébredtem Judit már mindent bevásárolt és mindenkinek elkészítette a reggelijét, szendvicseket csomagolt az útra, sőt a fiúkkal bepakoltatta a saját cuccaikat az autóba.

 

Én is gyorsan összekaptam magam és igyekeztem semmit ott nem felejteni.

 

8:30-kor elbúcsúztunk a háziaktól és indultunk. Ahogyan az várható volt, csak a szembejövő sávban volt torlódás és dugó, a mi oldalunkon egy-két Cestarina (autópálya díjfizető kapu) kivételével, jól gurult a sor.

 

Az úton kétszer is megálltunk. Tankolás, egy kis testmozgás, WC, szendvicsek és kávé.

 

Végül 16:30-kor álltunk meg Juditék háza előtt, majd onnan egyenesen a bázison.

 

Áron szerint:”Mindenhol jó, de legjobb a Dömsödi házunkban.”

 

A smaragdfák sokat nőttek és a paradicsom némelyike is már fogyasztásra érett. Azért egy kicsit kellett gazolni, mert a két hét alatt azok is nőttek. Áront hiába kértem, hogy segítsen, mert ő a számítógéphez volt ragadva,

 

Elindítottam egy nagymosást, és amíg az ment, egy nagy locsolást végeztem.

 

Utána mindent kiteregettem és vacsorára felkínáltam a szendvicset, ami az útra készült.

 

Áront megkértem, hogy a dunsztolt baracklekvárokra készítsen egy „2017.07.01” címkét, de erre este 11-ig nem ért rá, mert amióta hazaértünk, egyfolytában Internetezett.

 

Már éjfél volt mire befejeztem minden munkát és lefekhettem, de Áronnak még éjjel kettőkor kellett szólnom, hogy most már kapcsolja ki a gépet. (Kilenc és fél óra Internet)